Mongol nyelv és irodalom

két főtájszólásában, ugymint a K-i és Ny-iban, a nagy ural-altáji nyelvtörzs egyik családját teszi s legközelebb a tunguz és a török nyelvek rokona. Irásuk az ujguroktól átvett betükkel felülről lefelé menő sorokban történik s a sorok balról jobbra következnek egymásután. A szókat ragozzák utóragokkal, ugy mint mi, p. a genitivus ragja jin; dativ. dur, akkuz. ji, ablat. ece. A többes számot v. ragok v. a szavak mellé tett többes számnevek által fejezik ki. Szóképzőkben a nyelv igen gazdag, p. egyszerü igéből szenvedő, cselekvő, inchoativ és reflexiv igét képez. (V. ö. Budenz József rövid mongol nyelvtanát a Nyelvtudományi Közleményekben.) Irodalmuk buddha-vallásos iratok és fordításokból áll. Történeti munkákból nevezetes Szanang Szecun fejedelem könyve, mely mondákat tartalmaz a mongol előidőkből. Hasonló eredetü a rövidebb Altan Tobcsi, mely 1860-ban Szt. Pétervárt orosz feldolgozásban jelent meg. A mongol könyvek leggazdagabb gyüjteménye Európában Kazanban van, hol az első mongol iskolát is alapították. (L. még Burjét.)

Forrás: Pallas Nagylexikon