mozgás

Az egyik alapvető életjelenség. Kiválthatja valamilyen inger (reflex), és végbemehet attól függetlenül, spontán módon is (pl. emberi szív). Az élőlények mozgásainak többsége külső inger hatására következik be. A mozgások egy része a sejt, ill. a szervezet anyagcserefolyamatainak következménye, aktív mozgás. A mozgást azonban külső okok is kiválthatják, a passzív mozgás oka lehet például a szél, a víz stb. A növények többsége csak helyzetváltoztató mozgásra képes, az állatok viszont egyaránt végeznek hely- és helyzetváltoztatást. A növények helyváltoztatásukat ostorral, csillóval v. állábakkal végzik, a magasabb rendű növények helyzetváltoztató mozgásait pedig a szervezet víztartalmának változtatása v. hormonok hatására bekövetkező egyenlőtlen növekedés okozza. Az egysejtű állatok aktív helyváltoztatásait állábak, ostorok, csillók v. összehúzékony sejtalkotók, sejtizrnok végzik. A magasabb rendű állatok izommozgással változtatják helyüket v. helyzetüket. A simaizomszövet általában bőrizomtömlőt alkot, elsősorban ezzel mozognak a férgek és a puhatestűek. A harántcsíkolt izomszövet gyorsabb mozgást tesz lehetővé. Az ízeltlábúak harántcsíkolt izmai külső, kitines vázhoz tapadnak, a gerincesek belső vázhoz tapadó harántcsíkolt izmokkal mozognak. Egymástól jól elkülöníthető izmokat csak a harántcsíkolt izom alkot. A külső és a belső vázzal mozgó állatok mozgásában a vázelemek mozgatásakor az emelőelv érvényesül.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• inger
• reflex
• sejt
• növény
• szél
• állat
• hormon
• növekedés