Nátrium

az alkali fémek csoportjába tartozó elem, mely vegyületeiben mint egy vegyértékü nagyon pozitiv gyök szerepel; jele Na, atomsúlya 23,0. A levegőn igen gyorsan oxidálódván, a természetben szin állapotban nem is fordulhat elő. Vegyületei igen elterjedtek és ezek közül egyesek igen nagy tömegekben találhatók. Legfontosabb N. tartalmu ásvány a halit (konyhasó), mely hazánkban igen sok helyen óriási tömegekben fordul elő. A hazánkban található szíksó lényegében N.-karbonátból áll, a chilisalétrom pedig N.-nitrátból áll; a kriolit a N.- és aluminiumfluoridoknak a vegyülete. Igen nagy mennyiségben fordul elő a különféle szilikátokban. A tengervizben és az ásványvizekben különféle sói találhatók; ugyszintén a növényekben és az állati test minden részében. Az állati nedvek némelyikében 75% N.-klorid is található. E fémet először Davy állította elő, a N. hidroxidnak elektrolizise révén. Gyárilag a Deville-féle eljárással ugy készítik, hogy igen tiszta N.-karbonát (30 sr.), kőszén (13 sr.) és kréta (5 sr.) finom elegyét kovácsolt vas retortákban fehér izzásra felhevítik. Ilyenkor a szén redukálja a N.-karbonátot és a szabaddá lett fém gőzzé alakul, melyet alkalmas hűtőkészülékben megsűrítenek. A redukció jóval könnyebben megy végbe, mint a káliummal és semmi veszéllyel sincs egybekötve, mert a N. a redukciónál keletkező szénoxiddal nem képez robbanó vegyületet, mint a kálium. Az igy kapott nyers N.-ot megtisztítás végett petroleum alatt megolvasztják és vásznon átpréselik, vagy pedig a nyers N.-ot újból ledesztillálják. A N. ezüstfehér és nagyon fénylő fém. Fs. 15°-on 0,972. Közönséges hőfokon viaszlágyságu, lehűtve törékeny és 95,6°-on forr. Vörös izzáson szintelen gőzzé alakul. A levegőn igen gyorsan oxidálódik és a felületén képződött oxidréteg miatt fényét veszti, ezért petroleum alatt, v. még inkább olyan beforrasztott üvegcsövekben tartják, amelyeket leforrasztás előtt a N.-ra nem ható gázzal (hidrogén) töltöttek meg. A levegőn sokáig állva lassanként N.-hidroxiddá lesz. A N. rendkivül erélyesen ható test, és e tekintetben a kálium után következik; a negativ elemekkel hő és igen gyakran fénylés közben egyesül. A levegőn hevítve meggyullad és vakító sárga lánggal elég. A vizre dobott N.-darabka megolvad és ide-oda szaladva, igen hevesen elbontja a vizet, de a fejlődő hidrogén - noha ekkor igen sok hő képződik - nem gyulad meg, mint a káliumnál, mert a folyton mozgó N. lehül a viztől. Lángra fog azonban lobbani a hidrogén, ha a N. darabkát szűrő papirra tesszük és ezáltal mozgásában megakadályozzuk. Ezért nedves kézzel a N.-ot nem szabad megfogni, mert igen veszélyes égési sebeket okozhat. A N. (10 sr.) a káliummal (16 sr.) közönséges hőfokon a kénesőhöz hasonló elegyet, a kénesővel pedig a N. mennyiségéhez képest folyékony vagy szilárd amalgamot képez.

A N. vegyületei közül legfontosabbak a N.-sók, mivel ezeket különféle ipari célokra és gyógyszerül is használják. E sók szintelenek, kivéve azokat, amelyek színes savakból származó savmaradékokat tartalmaznak és vizben - a savanyu piroantimonsavas-N. kivételével - könnyen oldódnak. Vegyületei a szintelen Bunsen-lángot vakító sárgára festik; e láng szinképében a spektroszkóppal vizsgálva, egyetlen élénk sárga vonal látható. Mennyiségi meghatározása többnyire N.-klorid v. N.-szulfát alakjában történik.

Forrás: Pallas Nagylexikon