Nemzetiségi törvény

Magyarország nem u. n. nemzetiségi, hanem nemzeti állam (l. Nemzet), de az egységes politikai nemzetnek tagjai különböző nemzetiségekhez tartozván, a viszonyt a N.-nek nevezett 1868. XLIV. t.-c. »a nemzetiségi egyenjoguság tárgyában» szabályozza. A törvénynek az alkotmánynak megfelelően alapelve az, hogy: »Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartoznék is, egyenjogu tagja». Másik alapelve az, hogy az az egyenjoguság csakis az országban divatozó különféle nyelvek hivatalos használatára nézve eshetik különös szabályozás alá. A törvény tehát a honpolgárok teljes egyenjoguságának épségben tartása mellett csakis a különféle nyelvek hivatalos használatát szabályozza: l. államnyelv, az országgyüésnek tanácskozási s ügykezelési nyelve, a kormánynak, az államkormány által kinevezett minden biróságoknak hivatalos nyelve s az országos egyetemeknek előadási nyelve kizárólag a magyar; 2. a törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelve a magyar, de e mellett használható az a nyelv is, amelyet a képviselőtestület tagjainak legalább 1/5 része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt; 3. peres ügyekben a törvény különbséget tesz a szerint, amint a fél ügyvéd segélyével él vagy nem s az első esetben az addigi gyakorlatot tartván fenn, meghatározza a fél által használható nyelveket s a perek tárgyalási nyelvét, ez utóbbi tekintetben azonban a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvére vonatkozó engedély a biróságok államosítása folytán s a törvény ama rendelkezéséhez képest, hogy a kormány által kinevezett biróság hivatalos nyelve a magyar, változást szenvedett; 4. a községek jegyzőkönyvi nyelvére a 2. alattiak megfelelően irányadók; 5. a 26. § biztosítja a tanodák s más intézetek felállításának s e célból társulatok alakításának szabadságát az állam felügyelete alatt; 6. az egyházközségek iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg; a magyar nyelvnek kötelező tanításáról az 1868. XXXVIII. és 1879. XVIII. t.-cikkek gondoskodnak, mig azonban amaz a magyar nyelvet csak a felsőbb népiskolákban és a polgári iskolákban vette fel a köteles tantárgyak közé, az utóbbi törvény szerint az az összes bárminemü nyilvános népiskolákban köteles tantárgyat képez; 7. Horvát-Szlavonországokra a törvény ki nem terjed. L. még Nemzet.

Forrás: Pallas Nagylexikon