Név nélküli szerződések

(lat. contractus innominati), a római jogban a reál-szerződéseknek egy neme. Reál-kötelmek (obligationes quae re contrahuntur) azok, melyekben valaki (az adós) azért tartozik egy másiknak (a hitelezőnek) valamit szolgáltatni, mert ennek vagyonából az ő vagyonába valami átment. A reál-kötelmekre vonatkozó szerződések u. n. reál-szerződések u. n. reál-szerződések. Ezek pedig vagy neves szerződések(c. nominati), ha t. i. saját neve van, ellenkező esetben N. Neves reál-szerződés 4 van: kölcsön (mutuum); haszonkölcsön (commodatum); letét (depositum); zálog (pignus). A N.-ből származó kötlemek szinte négyfélék, a következő kereseti minta szerint, mely alá minden képzelhető név nélkül szerződés sorozható: Do ut des; do ut facias; facio ut des; facio ut facias (adok, hogy adj; adok, hogy tégy; teszek, hogy adj; teszek, hogy tégy).

Forrás: Pallas Nagylexikon