Newton-féle szingyűrük

Átlátszó testek a legragyogóbb szineket mutatják, ha elég vékony lemezeket v. hártyákat képeznek. Mindenki gyönyörködött a szappanbuborékok szinpompájában. Ha vizre terpentinolajat cseppentünk, az a viz felületén vékony hártyában elterül s a legváltozatosabb szineketmutatja. A jelenséget Newton mintaszerü módon vizsgálta meg. Hooke példáját követve, csekély görbületü lencsére sík üveglapot helyezett; az érintkezési pont mint küzéppont körül szines gyűrük jelentek meg, a N. Homogen fényben sötét és világos gyűrük mutatkoznak. A lencse és az üveglap közötti vékony levegőréteg az, mely a vékony lemezek színeit mutatja. A levegőréteg vastagsága a középtől a szélek felé nagyobbodván, Newton berendezése megengedi a réteg vastagságának befolyását tanulmányozni az általa mutatott szinre. Visszavert fényben a gyűrük középpontja mindig sötét; homogen fényben az egymásra következő sötét gyűrük átmérői viszonylanak mint Ö0: Ö2: Ö4.. vagyis mint a páros számok négyzetgyökei; a világos gyűrük átmérői pedig mint páratlan számok gyökei. A gyűrüknek átmérője függ az alkalmazott fény szinétől, ami megmagyarázza, hogy fehér fényben nem sötét és világos, hanem szines gyűrüknek kell keletkezniök. A fehér fény ugynais a spektrum összes szineinek keveréke; ha p. bizonyos helyen vörös fényben sötét gyűrü keletkezik, kék fényben már nem sötét, hanem igolyaszinünek mutatkozik. Az illető helyen tehát oly szint mutat majd, mely a fehér fényből keletkezik, ha abból a vörös fényt elvesszük, tehát kékes lesz s igy tovább. Áteresztett fényben ugyancsak keletkeznek gyűrük, melyek az előbbieknek kiegészítő szineit mutatják. Az elméleti optika eme szinek keletkezését a fény interferenciájára vezeti vissza. A vékony lemez mellső és hátsó felületén visszavert fény között útkülönbség származik, tehát megvan az intervferencia lehetősége. Az útkülönbség függ a réteg vastagságából és igy a lemezek szine függ a vastagságuktól.

Forrás: Pallas Nagylexikon