Nikita

(I., tkp. Miklós), Montenegro fejedelme, szül. Njegosban 1841 okt. 7., mint Petrovics-Njegos Mirko, Danilo fejedelem öccsének és Mantinovics Stanának fia. 1860. követte a trónon nov. 8. elhalt nagybátyját és mindjárt véres küzdelmekbe keveredett a törökkel. Cettinye bevétele után kénytelen volt ugyan megalázó békét kötni, de a nagyhatalmak paizsa alatt sikerült a legterhesebb feltételek alól kibujnia és csaknem teljes függetlenségre jutnia. Szorosan csatlakozott Oroszországhoz, melynek útmutatásait föltétlenül követte. 1869. meglátogatta a cárt Pétervárt, hol igen kitüntető fogadtatásban részesült és díszkardot kapott. 1876. elkeseredett háborut kezdett Törökország ellen, mely igen szerencsésen végződött, amennyiben Montenegro 1878. jelentékeny területet nyert (Antivarit, Podgoricát stb.). 1879. megkapta a Szent-István-rend nagykeresztjét. Mint a panszláv politika képviselője a Balkánon, többször meglátogatta a cárt és mindig kiváló kitüntetésben részesült, sőt mikor leánya Milion hercegnő 1889. férjhez ment Nikolajevics Péter orosz nagyherceghez, a cár N.-t nyilvánosan »Oroszország legőszintébb és leghivebb barátjának« nevezte. Egy másik leánya Zörka (meg. 1890.) felesége volt Karagyorgyevics Péter hercegnek, az Oroszország által pártfogolt szerb trónkövetelőnek. Harmadik leánya Stana felesége a leuchtenbergi hercegnek. Nőül birja N. 1860 nov. 8. óta Milenát, Vukovics Péter vojvoda leányát, akitől az említetteken kivül még hét gyermeke van, köztük a trónörökös Danilo (szül. 1871.). 1896 máj.-ban jelen volt III. Miklós cár koronázásán és azután Belgrádban tett látogatást, melynek udvarával azelőtt meglehetősen rossz lábon állott. N. mint iró is működött; munkái között említendő: Arbanit hercegnő (dráma), A költő, végül: A Balkán cárnője (dráma).

Forrás: Pallas Nagylexikon