Nizámi

persa műeposz-iró, teljes nevén Abu Mohammed bin Juszuf Nizám ed-din, szül. Gendsében 1140., megh. 1203. Az akkori szeldsuk családból származó persa királyok udvari költője volt. Mintegy 20 ezer verssorból álló divánján, azaz verskötetén kivül öt nagyobb epikus költeményt szerzett. Ezek ahol öt kincsnek (pends gends), hol egyszerüen ötösnek nevezett költemények utolérhetetleneknek tartott remekei a persa irodalomnak. N. a persa műeposz megteremtője. Az ötös (khamsze) első műve az egészen vallásos oktató modoru Makhzan ul-Eszrár (a titkok tára), eredetiben kiadta Bland Makhzan ul"Asrár, Treasury of secrets, a poem in Persian (London 1844), 2-ik a Khoszrev u Sirip, Khoszrev persa király és a szép Sirin szerelmének története, német utánzatát meg irta Hammer (Bécs 1812, 2 köt.); 3. Medsnun u Leila, mely Medsnun és Leilának keleten példaszerüvé vált szerelmét tárgyalja; angolra fordította Atkinson (London 1836); 4. Heft pejker (a hét alak), hét verses novella, melyet Behrám gur persa király hét kedvese beszél el, a negyedik verses beszélyt, az orosz királyleány történetét, kiadta és németre lefordította Erdmann, Die Schöne vom Schlosse Muhammed Nisameddin dem Gendscher nachgebildet (Kazan 1832); 5. Iszkender Námeh (Nagy Sándor könyve), mely két részre oszlik, az első (megjelent Kalkuttában 1812.) inkább epikus tartalmu; egy részét német utánköltésben kiadta Rückert (1828.), a másik didaktikus (eredetiben kiadta Sprenger 1852-69.). V. ö. Bacher, Nisami"s Leben. u. Werke (Lipcse 1872).

Forrás: Pallas Nagylexikon