Notker

(Balbulus, azaz dadogó), st.-galleni szerzetes, 840 k. Elhunyt 912. A szekvencia-irodalom egyik legrégibb és legjelentősebb képviselője. A kezdetű éneket ugyan elvitatják tőle (P. Wagner), a nevéhez fűzött latin elméleti traktátusokat pedig (De octo tonis, De tetrachordis, De octo modis, De mensura fistularum organicarum s egy Explanatio a Romanus-betűkről) ma részben a nála száz évvel fiatalabb Notker Labeo-nak tulajdonítják, részben (az Explanatio-t) hamisítványnak tekintik: N. kezdeményező szerepe azonban mind az egyházi énekirodalomban, mind elméleti téren vitán felül áll. 1512. boldoggá avatták. V. ö. Gerbert, Script. I, Riemann: Studien zur Gesch. der Notenschrift 1878, Schubiger: Die Sängerschule St. Gallens 1858, J. Werner: Notkers Sequenzen 1901, P. Wagner: Einführung in die gregorianischen Melodien, I. 1901, A. K. Henschel: Zehn Sequenzen des N. B. 1924, R. van Doren: L'influence musicale de l'abbaye de St. Gall 1925.

Forrás: Zenei lexikon