Nyálmirigyek

(glandulae salivales), a fültői, az állkapocs alatti és a nyelv alatti mirigyek, amelyek kivezető csöveikkel a szájüregbe öntik váladékukat. A kigyókban részben méregmirigyként szerepelnek, mig madarakban és emlősökben a fentebb említett 3 csoportba sorozhatók: alsóbb foku nagy emlősök némelyikében egészen vagy részben hiányzanak. Szövettani szerkezetük a következő (1. ábra): A mirigy egyes gömbölyded v. hosszukás tömlőkból (acinus) áll, amelyek kivezető csövekbe, ezek ismét fő kivezető csövekbe végződnek. A mirigytömlőket kötőszövet köríti s bennök nyálat elválasztó nagyobb s félholdalaku hosszukásabb u. n. Gianuzzi-féle sejtek (lunula G.) találhatók. Ha a mirigy pihen (I) v. működik (II), szerkezete megváltozik. A sejtekhez idegrostok mennek s bár az ideghatás a nyálelválasztásra, mint a kisérletekből, de a közéletből is tudjuk, befolyással van, az ideg miként való végződése a sejtekben ismeretlen, noha az ideg a sejtek közt is sűrü fonatokat képez.

[ÁBRA] Nyálmirigy. Kutya állalatti mirigymetszetei: I. pihenő mirigyből; II. ingerlett mirigyből, mindkettő félig vázlatosan, a=acinus; f=felhámsejtek; k= kötőszövet; ki=kivezető cső; n=mirigysejtek; G=Gianuzzi-féle sejtek.

Forrás: Pallas Nagylexikon