Ónklorid

Az ónnak két kloridját ismerjük; l. Sztannoklorid (ónklorür SnCl₂ vagy Sn₂Cl₄). Előállítása ugy történik, hogy az ónt koncentrált sósavban melegítés közben feloldják és besürítés után kristályosítják. Szintelen, egy hajlásu prizmákból álló kritályos test, amely savanyu kémhatásu és két molekula kritályvizet tartalmaz.. Óvatosan 100°-ra hevítve kritályvizét elveszti és kritályos tömeggé alakul át, mely 250°-on megolvad és még magasabb hőmérsékleten bomlás nélkül átdesztillálható. Sósavtartalmu vizben és borszeszben könnyen oldódik; de sok viztől lassanként elbomlik bázisos sztannoklorid, SnCl(OH) képződése közben. Az alkali fémek és alkali földfémek kloridjaival jól kristályosodó kettős sókat alkot. Igen erélyes redukáló test, amelyet a kémiai laboratoriumokban és a kelmefestészetben használnak. 2. Sztanniklorid (óntetraklorid, Sprititus fumans Libavii, SnCl₄). Képződik akkor, ha ónt száraz klóráramban hevítünk. Rendesen úgy készítik, hogy l sr. finomul eloszlott ónt v. 1,5 sr. finomul eloszlott ónt v. 1,5 sr. vizmentes sztannokloridot 5-4 sr. merkurikloriddal bensőleg elegyítve, ledesztillálnak. Szintelen, a levegőn erősen füstőlgő folyadék, amelynek fs.-a 2,27 és 120°-on forr; 1/3 sr. vizzel elegyítve kritályos tömeggé mered meg, amelynek összetétele SnCl₄+5H₂O képletnek felel meg. Sok viztől lassanként elbomlik és ekkor metaónsav H₂SnO₃ válik ki belőle. Az alkali fémek és az alkali földfének kloridjaival szintén jól kritályosodó kettős sókat képez. A sztannikloridot, valamint ammoniumkloriddal való kettős sóját, az ammonium-sztannikloridot, SnCl₄+2(H₄N)Cl, pinksó név alatt különösen a kelmefestészetben használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon