Ősnemzés

(gör. abiogenzis, lat. generatio aequivoca, heterogenea v. spontanea), a régibb korbeli buvároknak az a nézete, mely szerint élő, szerves lények nem szerves anyagokból is képződnek. Okát e nézetnek az adta, hogy rotható anyagokban különböző alsóbb rendü állatokat láttak kifejlődni. Megerősítette ezt a felfogást a geologiai vizsgálatok azon eredménye, mely szerint földünk valaha forró égi test volt, melyen csak akkor támadhattak élő lények, miután az a kellő fokra lehűlt. A jelenkori kutatások azonban a szerves lényeknek. Ö. útján való keletkezését igen kétessé teszik és igy még az sem mondható, hogy a legelső szerves lények a földön ily Ő. útján keletkeztek volna. Egyes vizsgálók azon nézetnek adtak kifejezést, hogy a szerves csirák más égi testről meteorkövekkel jutottak a földre. De még ha a dolog ugy is volna, ami igen valószinütlen, akkor is az első lények keletkezésének kérdésével csak a földről számítnánk más égitestekre. A fiziologia mai állása szerint abban az időben, midőn a föld melege lehült, ugy hogy élő lények rajta már élhettek, szilárd kérgére a környező légrétegből vizgőz csapódott le, mely viz kellően lehűlvén, beállott a szerves lények képződésére alkalmas időpont, anyagok szakadtak le, melyek szilárd folyékony halmazállapotuk mellett a mai protoplaszmához legfeljebb annyiban hasonlítottak, hogy élenyt s más anyagokat vettek fel, szénsavat bocsátottak el és talán oszlást is szenvedtek. Ez anyagokból fejlődhetett idővel a protoplaszmához mindinkább végre a növény-, majd az állatország kezdetleges alakjai képződtek.

Forrás: Pallas Nagylexikon