Ózon

az oxigénnek allotrop módosulata, amelyet Schönbein fedezett fel 1840., de sajátságos szagát van Marum már 1785. észlelte. Számos buvár szerint az Ó. a levegőnek egyik csekély mennyiségben előforduló alkatrésze, ezt azonban Ilosvay Lajos kisérletei alapján kétségbe vonja. Egészen tiszta állapotban előállítani eddigelé nem sikerült, mert Houzeau szerint a oxigénnek legjobb esetben is cak 34,2%-át lehet Ó.-ná átalakítani. Hautefeuille és Chappuis megfigyelése szerint kékes szinü gáz, amelynek sajátságos, a foszforra emlékeztető szaga van. Nagyon higított állapotban belehelve frissítőleg hat, de ha kevésbbé higított, akkor huzamosabb belehelés után a légző szerveket erősen izgatja. Kémiai sajátsága az oxigénétől főképen abban tér el, hogy azokat a testeket is oxidálja, amelyek az oxigéntől nem változnak meg, igy Ó.-tartalmu oxigénben a kénesőn, sőt az ezüstön is vékony oxidréteg támad, holott e fémek száraz oxigénben nem változnak meg. Ezt az erélyes hatását abból magyarázzák, hogy az Ó. molekulája 3 atom oxigént, mig az oxigéné csak kettőt tartalmaz; vagyis sűrüségéből (1,65845, ha a levegő=1) számított molekulasúlys 48 és igy molekulaképlete O₃ (mig az oxigéné O₁). 300°-ra hevítve az Ó. oxigénre bomlik szét. Az orvosi gyakorlatban olykor használják az u. n. ózonvizet (1 liter viz felold 18° C.-on 8,81 cm.=0,0189 g. Ó.-t), amely azonban igen könnyen elbomlik.

Forrás: Pallas Nagylexikon