Példázat

általában minden oly költött elbeszélés, mely erkölcsi v. elméleti igazságot példáz, melyet tehát nem sajátlagos értelemben veszünk, hanem mindig más tartalmat is látunk benne; nem egyedi mivoltában tekintjük, hanem mint minden hasonló eset tükörképét, valamely általános eszme érzékítését. Ide tartozik az apolog, a parabola és az allegoria. Az apolog, másképen aesopusi mese, anyagát tekintve, az állatmeséknek (l. o.) egyik fajtája, s az állatmeséből is származott; amint t. i. az ily mesékben szereplő állatok hovatovább határozott jellemvonásokat nyertek és bizonyos sajátságok tipusaivá váltak, a tőlük játszott mes is mind több erkölcsi vonatkozással telt meg. Az apologban rendszerint állatok szerepelnek, olykor növények is, egyáltalán a sajátos módon megszemélyesített természet; az apolog a költői képzelet önkéntes alkotása, mely tanító célzatot is képvisel, de nem annak a kedvéért keletkezett; már magában véve bizonyos esztetikai értéke is van, éppen azért önálló költői műveket is alkot. Az apologus műszó a római retorikában merült fel; aesopusi mesének nem azért nevezik, mintha Aesopus találta volna fel, hanem mert ő volt a legszerencsésebb apolog-költő. L. bővebben Mese s Állatmese címek alatt. A parabola, melyet kiválóan P.-nak szoktak nevezni, szintén költött történet, mint az apolog, de benne nem a mese az első, hanem a tanulság; a meséje csak a tanulság kedvéért van kigondolva, s nincs is meséjének az a költői teljes szemléletessége, mint az apologénak. Parabolát azok költenek, akik valamely igazságot akarnak beláttatni és elfogadtatni: szónokok, próféták, tanítók. Jellemző a parabolára az a szubjektiv célzat, hogy valamely egyéni eszmét akar terjeszteni és általánossá tenni. Az apolog inkább költői, a parabola inkább szónoki alkotás és nem is önálló mű, hanem inkább a nyelvbeli előadás egyik hathatós eszköze. A parabola ugy szól az emberi élet viszonyaira, hogy szintén az emberi élet viszonyaiból vesz egy analog módon kombinált történetet, melyben a kérdéses igazság mégis átlátszóbb módon jut kifejezésre; nem megy messzire példáért, legjobban szereti az emberek mindennapi életéből venni a példát; oly történet, mely költött ugyan, de mindennap megtörténhetik s azért nincs is benne semmi csodás elem, a legegyszerübb esetekkel példázza az erkölcsi igazságot. Az allegoriát l. o. A P.-okkal tanítás különösen a keleti népek sajátja; kitünnek az újszövetség parabolái. Az eszme megérzékítő előadásával igen nagy hatása van, kivált nagyobb tömegekre: alkalmas módon (p. humorral) előadott, újszerü P.-ok azonban bármely fejlett értelmiségü közönségre megteszik hatásukat. A P. elméletére nézve l. Gerber, Die Sprache als Kunst; a mesére nézve l. Lessing értekezését a meséről a Szász Károlytól a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban.

Forrás: Pallas Nagylexikon