Peronoszpora-betegség

(l. a szines képmelléklet), hazánkban nagyon gyakran ragyának is nevezett, a peronoszpora-gombacsalád eges fajai által különböző növényeken okozott betegség. E gombacsalád több nemre (u. m. Phytophthora, Peronospora, Cystopus, Pythium) oszlik, s számos fajt foglal magában, amelyek között igen sokan kulturnövényeinken élősködnek; igy a burgonyán a Phytophthora infestans de By. - Peronospora infestans Casp. - (l. Burgonya- és Növénybetegségek), a szőllőn a Peronospora viticola de By. (újabb elnevezése Plasmopara viticola berlese et de Toni), a repcén, káposztán s egyéb keresztes virágu növényen a Peronospora parasitica de By., a cukor- és a takarmányrépán a Peronospra Schachtii Fuck., a lóherén és a lucernán a peronospora trifoliorum de By., a borsón, lencsén, bükkönyön és babon a Peronospora Viciae de By., a mákon a Peronospora arborescens de By., a lenen a Peronospora Lini Schröt., a hagymán a Peronospora Schleideni Unger, a salátán a peronospora gangliformis de By., a rózsán a Peronospora sparsa Berk. stb.

[ÁBRA] 1. ábra.

[ÁBRA] 2. ábra.

A peronoszpora-gombák valamennyien megegyeznek abban, hogy fonalas testük - micelium - a megtámadott növények belsejében terjed s ágaik el, még pedig mindig csakis a sejtek közötti hézagokban (l. 1. ábra m.-nél), ahonnét az egyes sejtek belsejébe u. n. szivókákat - haustorium - bocsát; jellegző továbbá rájuk, hogy fonalas testük soha sincsen válaszfalakkal tagolva. Szaporodás alkalmával a micelium a növény felszinére rendesen a légszájadékokon át (l. 1. ábra sz-nél, továbbá a Növénybetegségek képmellékletén a 8. ábrát) ágakat, az u. n. konidiumtartókat (l. 1. ábra kt-nál) bocsát, amelyekről fűződnek le a gomba szaporodását közvetítő testecskék, az u. n. konidiumok (1. ábra k), melyek a légáramok által tova vitetnek s új infekciót okoznak. A konidiumok csakis akkor fejlődnek tovább, ha vizcseppbe - a növényt belepő harmat- v. esőcseppbe - jutnak; ha ez megtörtént, akkor v. közvetlenül kicsiráznak s csirájuk behatolva a növénybe miceliummá lesz, vagy pedig a konidiumok plaszmája apró darabkákra oszlik szét, melyek mint u. n. rajzók kiszabadulnak a konidium hártyájából (2. ábra), egy ideig csillószőreik segélyével mozognak (l. a Növénybetegségek képmellékletén a 10. ábrát), azután szőreiket s mozgásukat elvesztve csiráznak s fejlesztik a miceliumot (1. ábra z-nél, l. továbbá a Növénybetegségek képmellékletén a 9. ábrát s-nél).

[ÁBRA] PERONOSPORABETEGSÉG A SZŐLLŐN.

A konidiumok által való ivartalan szaporodás igen gyors, s rendesen tavasztól a nyár végéig számos generáción át tart, néhány peronoszporánál azonban ivaros szaporodásra is akadunk, amennyiben a nyár végéig számos generáción át tart, néhány peronoszporánál azonban ivaros szaporodásra is akadunk, amennyiben a nyár végén a megtámadott növények belsejében női és himivarszerv (oogonium és antheridium) fejlődik, melyek egymásra hatása után az oospora keletkezik. Az ivaros szaporodással biró peronoszporák leginkább oospora-alakban telelnek át - innét e sporákat téli sporáknak nevezik, - a többiek v. konidium- v. micelium-alakban; az oospora áttelelve az elrothadt növényrész belsejéből kiszabadul, s vagy közvetlenül csirázik vagy előbb szintén rajzókat fejleszt.

A peronoszpora-gombák a megtámadott részeken barna foltokat okoznak, melyek később elszáradnak (l. a P. szines képmellékletet A-nál); az elszáradás különösen nagy foku a leveleken, melyek idő előtt lehullanak s igy a növény további fejlődését megakasztják. A P. könnyen felismerhető akkor, ha a konidiumok képződése már megindult, mert ezek oly nagy tömegben produkáltatnak, hogy szabad szemmel mint fehér, sokszor cukornemü por nagyon könnyen kivehetők. a fehér por a levél mindkét oldalán s a növény egyéb zöld részein is kiverődhetik, de rendesen csak a levél alsó lapján szokott feltünően észleltetni (l. a képmelléklete B-nél), mig a levél felső lapján rendesen csak a barna foltokat venni észre (l. A-nál). A P. legnagyobb károkat a burgonyában (l. Burgonya) és a szőllőben szokott okozni, amely két növényen járványszerüen pusztít. Hazánkban újabb időkben főleg a szőllő P.-e pusztít s fordította e betegségre a közfigyelmet. A szőllő P.-e ugy a leveleken, mint a hajtásokon és a fürtökön észlelhető; a fürtöt megtámadhatja a virágzás előtt, alatt v. után s az előbbi két esetben a virágzaton épp olyan fehér verődéket lehet észlelni, aminő a levelek alján szokott mutatkozni (l. C-nél); ha a betegség ilyenkor jelentkezik a fürtön, ez a nélkül, hogy bogyót kötne, elszárad. Ha a fürtön már bogyók vannak, akkor a beteg szőllőszemeken a fehéres por nem szokott észlelteni, hanem a bogyó egyes helyein a héj piszkos-szürke szint vesz fel vagy pedig zacskómódjára összehúzódik és elbarnul; az előbbit az amerikaiak után szürke rothadásnak - grey rot - (l. D-nél), az utóbbit barna rothadásnak - brown rot - (l. E-nél) nevezik; a szürke rothadás rendesen a fejletlenebb, a barna rothadás pedig a már nagyobb bogyókat teljes elszáradása (l. F-nél). A venyigét a P. nem támadja már meg, de azért az olyan venyigén, melyet hajtáskorában (zöld korában) megtámadott a P., barna v. fekete foltok alakjában ráakadni a gomba támadásainak nyomaira (l. G-nél).

Valamennyi P. ellen igen jó sikerrel lehet azáltal védekezni, ha a növények lombozatát valaminő réz-oldattal bepermetezzük (l. Permetező). Általánosságban a következő szerek használata van elterjedve: a tiszta rézgálic-oldat (1 hektoliter vize 1/2 kg. rézgálicot számítva), a bordeauxi keverék (l. o.), a grünspan (l. o., 1 hektoliter vizre 1-11/2 kg.-ot számítva) és az azurin (l. o.), melyek között kiváló hatásánál fogva a bordeauxi keveréket kedvelik legjobban. A rézvegyületekkel való védekezés óvó, nem pedig gyógyító védekezés, miért is a siker attól függ, hogy elég korán, akkor alkalmazzák-e, mikor még a növényeken a betegség nem jelentkezett. A már megtámadott növényrészeket a permetezéssel többé meggyógyítani nem lehet. A legtöbbször két-háromszori permetezés elegendő a növények megvédésére; az első permetezést, mely a legfontosabb, nálunk a szőllőnél legtanácsosabb május közepe táján, a burgonyánál május végén vagy junius elején, elvégezni, a másodikat s utána esetleg a harmadikat akkor, ha az első, illetve a megelőző permetezés után fejlődött új, eddig még be nem permetezett lombozat már erős kifejlődést ért el. heves és ismételt záporok a réz-vegyületeket lemoshatják a lombozatról, amikor a permetezést, mihelyt az esőzések elmultak, ismételni kell. hazánkban a szőllő permetezését már több törvényhatóság szabályrendelettel tette kötelezővé.

Forrás: Pallas Nagylexikon