Petefészek

(ovarium, gör. ooforon), az állatoknak a petéket termelő s bizonyos érettségi fokra juttató szerve, a női ivarszervnek legfontosabb része, mely a hímivarszerv here-részének felel meg. Száma alakja és elhelyezése az egyes állatcsoportok keretén belül igen változatos. A gerincesek P.-e nem üreges tömlő, mint igen sok más állaté, hanem összeálló test; a petéket termelő sejtréteg ugyanis, az ugynevezett csirarétege egy kötőszövetbe mélyed be, amelynek tömege véredénydús s ebben tüszőket (folliculus) alkot. E tüszők belsejében egy sejt válik petévé s a többi ezt egy vagy több rétegben körülzárja. A pete megérése alkalmával a tüsző felnyilik s a pete a testüregbe jut, innen pedig a petevezetékbe. A halak petéje rendesen igen nagy, mig ellenben a többi gerinceseknél a test arányaihoz képest igen kicsiny. A madarak jobboldali petevezetéke rendesen egészen vagy majdnem csenevész. Az emlősök petefészkei embrio-korban az ősvesék közelében fekszenek, de a fejlődés további folyamában mindinkább alá, illetőleg hátrafelé távolodnak a medencébe. A petefészekkel számos mellékszerv áll összeköttetésben, ilyenek a petevezeték, amely a petéknek elvezetésére szolgál, a méh, amelyben a peték embrióvá fejlődnek; az ondótartó, mely a termékenyítő folyadékot, az ondót fogadja magába; a hüvely v. párzási táska, amely a hím párzási szervének elfogadására szolgál. Ezekhez járul bizonyos állatoknál a székmirigy és a héjmirigy, melyek közül az első a peteszéket, rendesen fehérjenemü anyagot szolgáltat, miért is néha fehérjemirigynek is nevezik; a második a pete héját vagy burkát szolgáltatja.

A női csiramirigy (teste muliebres, női herék), laposkerekded szervek a nő hasüregében, saját petefészek-szalaggal a méhhez erősítve; második megerősítője a hashártya. Hossza 2,5-5 cm.; szélessége 1,5-3; vastagsága 0,6-1,4 cm. Súlya 5-8 g. Átmetszve két részt lehet rajta megkülönböztetni; a külsőt, a terimbeles kéregrészt és a belső velős vagy eres részt. A külsőben első petéket (primordial-peték) és érett petéket lehet megkülönböztetni. Az érettek megnőnek s mikor teljes kifejlődésüket és nagyságukat (0,25 mm.) elérik s a közöttük meggyült tüszőnedv az őket borító Graaf-féle tüszőket felduzzasztja, ez utóbbiak felpukkannak s az érett pete kiürülvén, a petevezetőn át a méhbe jut. A mellékpetefészek (epooforon), a széles méhszalag két lemeze és a petefészek közé iktatott hosszanti és haránt csatornácskák egyvelege, az ébrényi Wolff-féle ősvesejárat csökevényes maradványa. A kisebb parooforon az epooforontól befelé fekszik a széles méhszalagban és hálózatos csatornácskák tömegéből áll; a Wolff-féle ébrényi képződmény ősveserészletének a maradványa. Férfiben az epooforon a mellékherének; a parroforn ellenben a paradidimisz v. Giraldes-féle szervnek felel meg. - P. a botanikában, akár a magrejtő, akár a magasabb rangu kriptogamák nőivarszerve (archegonium).

Forrás: Pallas Nagylexikon