Philostratos

Flavius, 1. az idősb, szofista, Athénben született és eleinte szülőhelyén, majd Rómában élt, abban a tudományos körben, melyet Julia Domna, Septimius Severus felesége gyüjtött maga körül össze. Később is, elébb is sokat utazott (Galliába, Sziriába) és kora művelődésének magaslatán állott. Művei közül, melyeknek javarésze irányzatos kisérlet a neopythagoreizmus érdekében és a kereszténység ellen (egy bölcselmi irányregény Tyaniai Apolloniusról, a szofisták élete, trójai hősök tettei) különös figyelmet érdemel az Icones (Képek) c., melyben egy nápolyi képtárt ir le szórajzok segítségével. Munkáit többnyire az ifjabbik P. műveivel együttesen adták ki, régebben Westermann (Páris 1849), újabban Kayser (Lipcse 1870-71) az Iconest külön a bécsi filologusok (az 1893-iki filologiai vándorgyülés alkalmából). V. ö. Bourgout, Un dalerie de 64 tableaux dans l"antiquité (Páris 1879), és Bertrand, P. et son école (u. o. 1882). - 2. Az ifjabb, a fentebbinek unokaöccse, Caracalla császár kedveltje, gyakran megfordult Rómában, de állandóan Athénben élt. Meghalt Lemnoszban Kr. u. 264. Hasonló cím alatt utánozta az elébbi Iconeseit, de gyengén és minden hatás nélkül. Műveinek kiadásait l. fentebb.

Forrás: Pallas Nagylexikon