Piaci növények

a mezőgazdaságban azok a növények, melyeknek terményeit nem a gazdaságban használják fel, hanem a piacon értékesítik. Ide számítják a gabonaféléket, hüvelyes veteményeket, az ipari és a kereskedelmi növényeket (l Iparnövények). Velök szemben a takarmánynövények állanak. Az okszerü gazdálkodás és különösen a szántóföld termőerejének fentartása céljából fölötte fontos, hogy a mezőgazdasági termelésnél a piaci és takarmánynövények között arány legyen. A P. általában sokkal nagyobb mértékben vesz igénybe a talaj erejét, mint a takarmánynövények, mely utóbbiaknak egész termése takarmányul használva, trágya alakjában a földbe kerül vissza, mig a P. legértékesebb és a talaj legfontosabb alkatrészeit magába foglaló terményei eladatni szoktak. Ha ennélfogva a P. valamely gazdaságban tulságos arányban termeltetnek, ez a körlemény nagyban hozzá fog járulni a talaj fokozatos kimerüléséhez. Ez okokból a legtöbb gazdaságra nézve a talajerő fentartása szempontjából feltételnek tekintendő, hogy a mezőgazdasági termő területnek (szántóföld, rét és legelő együttvéve) mintegy fele része P., másik fele a takarmány termelésének legyen szánva. Különben minél kedvezőbbek a gazdaság talaj- és éghajlati viszonyai, annál inkább fokozható a P. területe, esetleg 60%-ig, ellenkező esetben leszállítandó egészen 40%-ig. V. ö. Hensch A., Jószágberendezés- és kezeléstan (Magyar-Óvár 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon