Pindaros

(Pindar), görög költő, szül. Tébében Kr.e. 522. az Aigidák nemes családjából, melyben a fuvolázás művészete apáról fiura szállt. 506. Athénbe került, hol jeles tanítói voltak: az énekben Agathokles, a zenében a hires Lasos, a karvezetés gyakorlati részében Apollodoros, ki az u.n. kiklikus kardalok vezetésével (az éneklők köralakban állottak) P.-t bizta meg. Ilyen műveltséggel husz éves korban megszólalt a költő és késő agg koráig szakadatlan tevékeny volt. Többnyire Tébében lakott, de nem ritkán kereste fel a szomszéd városokat, sőt a művelt külföldet is, melynek fejedelmei versenyeztek görög társaikkal a hódoló tiszteletben P. iránt. Makedoniai Amyntas, a tesszálai Aleuádok, kirenei Arkasilas, agrigentumi Theron és szirakuzai Hiero elhalmozták kitüntetésekkel, sőt az utóbbinak udvarán 4 évet töltött (476-472). Igy halt meg, mint az egész művelt világ dédelgetett kedvence, 442. Argoszban. Művei között, melyeket alexandriai kiadó 17 könyvbe osztottak be, volt himnusz, paean, ditirambus, enkomion, hiperchema, threnodion, szkolion és epinikion (diadalmas óda). Mig azonban a többi művekből csak töredékek maradtak ránk, birjuk a diadalmas ódák 4 könyvét, melyek a nagy nemzeti versenyek győzteseit ünneplik: 14 az olimpiai győzteseket, 12 a pítiai, 11 a nemeai és 8 az isztmoszi játékok daliáit. Előadásra készültek, v. mindjárt a hely színén, v. a győztesnek szülővárosába való bevonulásakor, de azért csak a szó legnemesebb értelmében mondhatók alkalmi költeményeknek. Nyelve az ugynevezett delfibeli szójárás (az epikus, eol és dór nyelvjárások keveréke) és finoman simul a gondolatokkal dúsan telitett képekben (kivált perszonifikációkban gazdag) eszmemenethez. P. hatása minden népek és idők irodalmára csakis a bibliával és Homerosszal hasonlítható össze.

Forrás: Pallas Nagylexikon