Pintér Kálmán

Egyházi iró, kegyesrendi tanár, szül. Tisza-Várkonyon 1854 ápr. 30. Középiskoláit Kecskeméten végezte, 1871 belépett a rendbe, pappá szentelték 1878-ban. Tanított a veszprémi, kecskeméti és budapesti gimnáziumokban; jelenleg az utóbbi a magyar irodalom és bölcselet tanára. A budapesti kat. kör 1891. alelnökévé választotta; tagja a Szt.-István-társulat tudományos és irodalmi osztályának. Számos, a lapokban és gimnáziumi értesítőkben megjelent iránycikkein, tárcáin, költeményein és értekezésein kivül önálló művei: Szent László király a magyar költészetben (Budapest 1892); Vörösmarty realizmusa (u. o. 1891); A bűnbánat költészete (u. o. 1894); Irodalmunk a milleniumig (u. o. 1896); Mult és jövő (u. o. 1896); A szinész (Kecskemét 1886); A sikkasztó (Budapest 1895); Stilisztika és olvasókönyv (2 rész, u. o. 1892-1893); Rhetorika és olvasókönyv (u. o. 1895); Poetika és olvasókönyv (u. o. 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon