Politikai egyensúly

a nemzetközi jog szerint különböző államoknak egymás mellett békés létezése. Az egyik államnak oly aránytalanul túlsúlyosra emelkedése, mely a többi államoknak biztonságát és szabadságát veszélyezteti, a P. megzavarását idézi elő. A P. tehát nem vehető matematikai s jelesül oly értelemben, hogy az államok területre, népességre s hatalomra egyenlők. A viszonyok, a társadalmi s faji különbségek, a történelmi fejlődés ezekben az irányokban oly különbözőségeket hoz létre, melyeket a nemzetközi jog félre nem ismerhet, elismerni tartozik. Épp oly kevéssé alkotja a P. követelményét az egyszer fennálló állapot változatlan fentartása. A világtörténelmet megállítani, az okokat, melyeknek az államok fejlődése és hanyatlása természetszerü folyományát teszi, megsemmisíteni nem lehet. A matematikai egyenlőségbe helyezett egyensúlynak folyománya volt az a nézet, mely szerint az egyik állam területének kiszélesbítése a többi államot is hason terjesztésre jogosítja fel. Ez az érv szolgált Lengyelország felosztásának megokolásául. Ezen az alapon követelte Franciaország 1860. Szavóját a területileg megnagybbodott Olaszországgal, 1866. Belgiumot az észak-német szövetséggel szemben. A matematikai egyensúly elve főleg a XVIII. sz.-ban vált uralkodóvá. Ujabban a P. itt megállapított fogalma mind általánosabb elismerést nyer. A békés egymás mellett létezésnek fogalmát többen akként magyarázzák, hogy egy állam se legyen olyan erős és hatalmas, hogy a többieknek függetlenségét s lényeges jogait megsérthetné a nélkül, hogy más oldalról sikeres ellenállástól s igy önveszélytől tartania ne kellene. Az általános uralomra való törekvés mint a P.-nak veszélyeztetése a többi államokat közös ellenállásra jogosítja fel. Ezen alapszanak a szövetségek régibb időben V. Károly, a spanyol II. Fülöp, a francia XIV. Lajos, későbben I. Napoleon ellen.

Forrás: Pallas Nagylexikon