Praevaricatio

a. m. a helyes útról való eltérés. A szó közönséges értelmében minden értelmi vagy erkölcsi tévedést jelent. Jogi, tágabb értelemben a hivatali kötelességnek bármely megsértését jelenti, tehát a hivatali bűntettel vagy vétséggel azonos; szorosabb értelemben azonban P. alatt az ügyvédnek saját fele ellenfelével és fele kárára való összejátszását értik. A római jogban az ügyvéd hűtlen eljárása P. impropria volt, mig a tulajdonképeni P., P. propria alatt a judicium publicumban eljáró vádlónak megvesztegetését értették. Az olasz btkv is P. alatt az ügyvédi bűntetteket érti. P.-ban bűnös jelesül az ügyvéd: 1. aki az ellenféllel egyetértve vagy más csalárd módon a reá bizott ügyet elárulja; 2. aki ugyanabban az ügyben egyidejüleg ellentétes érdekü feleknek tanáccsal szolgál; 3. miután az ügyben az egyik felet képviselte, annak engedélye nélkül a másik félnek képviseletét elvállalja; 3. aki büntető ügyben a fentemlített eseteken kivül, hivatása kötelességeinek megsértésével, védence ártalmára jár el; 4. aki felétől pénzt vagy más dolgot kézbesíttet magának az alatt az ürügy alatt, hogy azzal a tanut, szakértőt vagy fordítót, az ügyben eljárásra hivatott királyi ügyészt, birót vagy esküdtet megvesztegetni vagy ezeket megjutalmazni kell.

Forrás: Pallas Nagylexikon