Preller

1. Frigyes, német festő, szül. Eisenachban 1804 ápr. 25., megh. Weimarban 1878 ápr. 23. Már fiatal korában Weimarban került, hol a művészeti iskolának növendéke és Goethe pártfogásának részese lett. 1821. és 1822. a drezdai képtárban főleg Ruisdael műveit tanulmányozta, 1823. Károly Ágost nagyherceggel Antwerpenbe ment s ott maradt két évig, azután Olaszországba utazott, egy ideig a milanói akadémián tanult, 1827 óta pedig Rómában főleg Koch hatása alatt állott. 1831. visszatért Weimarba és ott a művészeti iskola tanára lett. Weimarból gyakran indult még utazásokra, igy 1840. Norvégiába, 1859-60. és 1875. Olaszországba. Legmaradandóbb értékü alkotásai a hires Odisszea-tájképek. 1834-36. festett 7 jelenetet az Odisszeából az u. n. «római ház» egyik termének falaira Lipcsében. 1858. a müncheni nemzetközi kiállításon már 16 kartont állított ki (berlini nemzeti képtár), mire a weimari nagyherceg az egész sorozatot megrendelte a weimari muzeum számára. Miután az egyes képeket újra átdolgozta, 1863-1864. viaszfestékkel elkészítette a nagy művet. A kartonok, melyek után az eredeti festmények készültek, a lipcsei muzeumban vannak. Egyéb művei közül említendők: a weimari kastély; Wieland szobájában; Wieland Oberonjából vett egyes jelentek temperaképei; türingiai és norvégiai tájképek; több kitünő rézkarc, stb. P. az u. n. heroikus tájképfestésnek legkiválóbb művelője. Odisszea-képeiben az olasz és az északi természet nagyszerüségét egyesítette a nélkül, hogy valótlanná vált volna. Az alakok kitünően illeszkednek bele környezetükbe a nélkül, hogy jelentőségüket elvesztenék.

2. P. Frigyes, az előbbinek fia, szül. Weimarban 1843. A drezdai művészeti akadémia tanára, atyja nyomdokait követi. Legkiválóbb művei a drezdai új szinház falfestményei. 1895. a lipcsei egyetem falfestményei egy részének elkészítésével bizták meg.

3. P. Lajos, német nyelvész, szül. Hamburgban 1809 szept. 15., megh. Weimarban 1861 jun. 27-én. 1828 óta Lipcsében, Göttingában és Weimarban végezte az egyetemet; 1833-43. Kiel és Dorpatban, 1846-47. Jenában volt egyetemi tanár, 1847 óta főlevéltárnok Weimarban. Nagy utazásokon (Olaszország, Görögország, Kis-Ázsia) bőséges anyagot szerzett tanulmányaihoz, melyek leginkább a mitologiára és római őstörténetre vonatkoztak. Jelesebb művei: Griechische Mythologie (4. kiad. Carl Róberttól, Berlin 1894); Römische Mythologie (3. kiad., Jordantól, u. o. 1881-83); Historia philosophiae Graecae et Romanae (Ritterrel, 7. kiad., Gotha 1886) és Die Regionen der Stadt Rom (Jena 1846) és Die Regionen der Stadt Rom (Jena 1846). Kisebb tanulmányai: Ausgewählte Aufsätze aus dem Gebiet der Alterhums wissenschaft (Berlin 1864); életrajzi tanulmányt Stichling irt róla (Weimar 1863).

Forrás: Pallas Nagylexikon