Réteg

a geologiában minden vizeredésü vagyis üledékes táblaformakőzettümeg, melynek két felülete egymással majdnem egyközös. A vizből azanyagok (kavics, homok, iszap) ugyanis nem össze-vissza, rendetlen halmazokbanrakódtak le, hanem szabályos, egymástól megkülönböztethető fekvésekben, mintegyvastag táblákban, u. n. R.-ekben. A R.-ek eredeti helyzete vagyis településevizszintes, de csak nagyon kevés esetben maradtak meg az eredeti helyzetükben,legtöbbször a hegységképző erő kimozdította őket abból; azt mondjuk; a R.zavarodást szenvedett. A hegységképző erő a föld szilárd kérge összehúzódásánakkövetkezménye, melynek folytán a felületi R.-ek összetolatnak ésösszetorlódnak, süllyednek és emelkednek, általában pedig eredeti helyükbőlkimozdíttatnak. A zavarodás, az eredeti helyzetből való kimozdítás nyilvánulhata R. felemelésében hajlott vagy pláne függőleges helyzetben, a R. gyürődésében,ráncosodásában és a R. vetődésében. Leggyakoribb a hajlott R., melyről ugyáltalános geologiai, mint gyakorlati szempontból nagyon fontos tudni, hogymilyen irányu vizszintes vonulásuk és hogy milyen szög alatt hajlanak. A vizszintesirányban való vonulása a hajlott R.-nek annak csapása, a szög pedig, mely alatta szintes síkhoz hajlik, annak dülése (hajlása). A csapás és a dülés a hajlottR.-en vonalakkal is jelezhető; a csapás irányában vont vizszintes vonal acsapás vonala, a dülés, vagyis a legnagyobb hajlás irányában vont egyenes vonala dülés vonala. A két vonal egymásra mindig merőleges. A geologus, a bányász acsapás meghatározására a mágnestűt, a dülés meghatározására a fokívethasználja; mind a két műszert magában egyesíti a bányász-kompasz. A R.-ekneknemcsak egyszerü felemelése, kisebb-nagyobb hegyes szög alatt való hajlásaszokott előfordulni, hanem az is, hogy egészen függőleges helyzetbe kerülnek,vagyis mint mondják, a R. «fejre áll», sőt a R.-ek egészen meg is fordulhatnak,amikor azután a fiatalabb R. kerül a régibb alá.

Forrás: Pallas Nagylexikon