Ricasoli

(ejtsd: rikazoli) Bettino báró, olasz államférfiu, szül.Firenzében 1809 márc. 9., megh. Rómában 1880 okt. 23. Régi toscanai családsarja, Firenze és Pisában nevelkedett, később azonban Brolio várában Sienamellett) a gazdaságnak szentelé magát. Csak 1847. lépett nyilvánosságra, midőna toscanai nagyherceg elé egy reformtervezettel járult s Firenze polgármesterelett. Az 1859 ápr. forradalomban mint egyike a legelsőknek a nagyherceg ellenlépett föl, májusban belügyminiszter lett, aug. 1. pedig Toscana diktátora,mely állásában aztán Olaszország egyesítését nagyban támogatta. Toscanaannektálása után 1860 márc. 26. Viktor Emánuel kinevezte őt Toscanafőkormányzójává, ápr. 6. pedig a belügyminisztérium igazgatójává és Cavourhalála után (1861 jun.) olasz miniszterelnökké tette. Helyét azonban 1862 márc.Rattazzinak kellett átengedni s csak 1866., az osztrák háboru kitörése előttlépett ismét a kormány élére. Minden kisérletnek, mely a porosz szövetségfelbontására irányult, hevesen ellene szegült és erélyesen sürgette a háborumegkezdését. Ennek befejezése után R. fő feladatául az állam decentralizációjátiparkodott keresztül vinni; a mellett a pénzügyet javította s az állam ésegyház teljes különválását sürgette. 1867. feloszlatta a parlamentet, a nélkülazonban, hogy sikerült volna neki a kabinetet célszerűen kiegészítenie ésállását megszilárdítani. Igy azután 1867 ápr. kénytelen volt újból visszalépni.Ezentúl csak szórványosan szerepelt a közéletben.

Forrás: Pallas Nagylexikon