Rokokó

( rococo, mely vagy roc szóból [szikla], vagy rocaille-ból [kagyló] ered), az a sajátos művészet, amely a XVIII. sz.-ban különösen Franciaországban XV. Lajos alatt és Németországban dívott. A R. a barok ízlést váltotta föl. A R. első sorban díszítő stilus és főképen épületek, belső terek, butorok stb. díszítésére volt alkalmas. Külön R. építészet nem létezik, ama kornak épületei külsőleg klasszikus szigoruságot és józanságot árulnak el. A lakóházak legtöbbnyire patkóalakban épülnek és különösen az épületek központi része emeltetik ki. A belső díszítésnek jellemző vonása, hogy minden szilárd, erélyes formát könnyed, cifrán és többszörösen hajlított görbe vonalakba old föl. Változatosan hajlított, hullámos, szeszélyesen cikornyás vonalak alkotják fő jellemét, amit minden országban egyaránt megtart. A legkiválóbb díszítőrajzolók: De Cotte Róbert, Meissonier Juste Aurél, Oppenort Gilles Marie, Babel, Leroux és Cuvilliés Ferenc. A butorkészítők közt Boulle, Caffiari, Riesener, Cressent. A leghiresebb ötvösök: Delaunay Miklós, ifj. Ballini Kolos, Germain Tamás és Roettiers Jakab. A kiválóbb festők: Watteau, Quentin de Latour, Liotard, Lancret, Pater és Boucher. A R. stil kifolyása a meisseni és sevresi porcellán. Napjainkban Franciaországban és Németországban (különösen II. Lajos bajor király révén Herrenchiemsee és Linderhoff váraiban) újból kezd terjedni és érvényesülni a R. Nálunk a vígszinház épült R. stilben.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Építészet