Romancero

(: romanceiro), spanyol, illetőleg portugál románcokat tartalmazó gyüjtemények, aminők a XVI. sz. közepe óta keletkeztek és jelentek meg. Az első ilynemü munka a Cancionero de romances (Antwerpen, évszám nélkül, 2. kiad. 1550, és azóta többször), amelyre a Silva de romances (3 rész Saragossa 1550-51) c. gyüjtemény következett. Ezt követték Sepulveda (1551), Timoneda (1573), Linares (1573), Padilla (1583), Maldonado (1586) és Cueva (1587) R.-i. Ezeknek egyesítéséből keletkezett a Flor de varios y nuevos romances (1592-97) c. tartalmas gyüjtemény, ebből edig a Romancero general (Madrid 1600, 1602, 1604, 1614, a 2. részt Miguel de Miadrigal adta ki, Valladolid 1605), amely a legterjedelmesebb ilynemü románcos könyv. Kisebb, népies használatra szánt románcgyüjteményeket adtak ki: Juan de la Puente (Jardin de amadores, 1611), Pedro Arias Perez (Primavera y flor, 1626 és máskor), Pinto de Morales (Maravillas del Parnaso y flor de los mejores romances, 1637). Pablo be Val (Romances varios, 1655) és mások. Az akkori harcias idők szellemének megfelelőleg, kizárólag vitézi tetteket zengő románcos könyvek is jelentek meg. Legismertebb a R. del Cid, amelyet Escobar János adott ki (Lisszabon 1605 és 1612, majd Alcale 1612 és azóta gyakrabban). A XVIII. sz. vége felé, a népköltészet kincseinek összegyüjtésére megindult mozgalom főleg Németországban a régi spanyol románc-költészet felé terelte a figyelmet. Igy keletkezett Grimm Silva de romances (Bécs 1815) c. gyüjteménye, majd Depping R. castellano-ja (Lipcse 1817, 2 kiad. 1844, 2 köt.). Ennek harmadik részét teszi Wolf F. Rosa de romances (u. o. 1846) c. gyüjteménye stb. E románcok német fordításai közül főleg a Herderéi ismeretesek. Magyarra számos románcot Beksics Gusztáv fordított (Budapest 1885) le. Teljes gyüjteményt adott a spanyol Duran Ágost R. generaljában (Madrid 1828-32, 5 köt., a 2. köt. Rivadeneyra gyüjteményében 1849-51, 2 köt.). A legrégibb és a legvalódibb spanyol románcok kritikai kiadása: Primavera y flor de romances (2 köt., Berlin 1856) Wolftól és Hofmanntól való. L. még Portugál irodalom.

Forrás: Pallas Nagylexikon