Rozmaring
növény
(Rosmarinus Tourn.), az ajakosak fajaszakadt cserjéje.
A R. oficinalis L. 1/2-2 m., berzedt ágas, levele átellenes, 2-3 évig marad
rajta, szálas, csaknem nyeletlen, bőrnemü, a széle erősen hátra görbül, a szine
zöld, kopasz, a visszája fehér molyhu. Virága halavány-kék, kéthimes. Európa
déli, Afrika északi részén, Keleten kivált a mediterrán flórában sziklákon
terem, de gyakran kertbe, vagy mint az oleandert virágedénybe ültetik. Évi
hajtása fűszernek, magzathajtónak és más orvosságnak használatos. Virágából
borszesszel az aqua reginae Hungaricae szépítő vizet v. magyar szépítő vizet
desztillálják, melyet legelőször Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja használt.
Leveléből párolgó olajat desztillálnak (anthos-olaj). A R.-ot
már a régiek kedvelték, a görög libanotisnak (a. m. tömjénfü) nevezte, koszorut
kötött belőle és más ünnepies alkalommal díszeskedett vele. A római mint ros-t
v. ros maris-t becsülte nagyra, igy jutott el nyugatra is. A nép R.-ágat
temetéskor visel, sőt, mint a magyar nép is, lakodalmi bokrétát és koszorut is
köt belőle. A házi istenek szobrát is díszítették vele. - Vad R. a. m. Ledum
palustre és Andromeda polifolia. - Bécsi R., V. ö. Unger, Der
Rosmarin und seine Verwendung in dalmatien (Bécs 1868).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|