Rozmaring

(Rosmarinus Tourn.), az ajakosak fajaszakadt cserjéje. A R. oficinalis L. 1/2-2 m., berzedt ágas, levele átellenes, 2-3 évig marad rajta, szálas, csaknem nyeletlen, bőrnemü, a széle erősen hátra görbül, a szine zöld, kopasz, a visszája fehér molyhu. Virága halavány-kék, kéthimes. Európa déli, Afrika északi részén, Keleten kivált a mediterrán flórában sziklákon terem, de gyakran kertbe, vagy mint az oleandert virágedénybe ültetik. Évi hajtása fűszernek, magzathajtónak és más orvosságnak használatos. Virágából borszesszel az aqua reginae Hungaricae szépítő vizet v. magyar szépítő vizet desztillálják, melyet legelőször Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja használt. Leveléből párolgó olajat desztillálnak (anthos-olaj). A R.-ot már a régiek kedvelték, a görög libanotisnak (a. m. tömjénfü) nevezte, koszorut kötött belőle és más ünnepies alkalommal díszeskedett vele. A római mint ros-t v. ros maris-t becsülte nagyra, igy jutott el nyugatra is. A nép R.-ágat temetéskor visel, sőt, mint a magyar nép is, lakodalmi bokrétát és koszorut is köt belőle. A házi istenek szobrát is díszítették vele. - Vad R. a. m. Ledum palustre és Andromeda polifolia. - Bécsi R., V. ö. Unger, Der Rosmarin und seine Verwendung in dalmatien (Bécs 1868).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Rozma-olaj
• Lóciprus