Rúbia

buzé, pusér, pirosítófű, vörös festőgyökér, festőfű (Rubia Tourn.), több rokonfaj tőkéje és gyökere, illetve füve, kivált a festő R.-é (R. tinctorum L., l. a Festő-növények tábláján), a jövevény R.-é (R. peregrina L.), a mandiszta R.-é (R. munjista Roxb.). A R. a ragadványfélék füve, többnyáréltü gyökérrel, örves levelü szárral és négyes tagu, számos apró sárga virággal. Gyökerét és tőkéjét festékül használják. E végre a vetés után 3-ik vagy ültetés után 2-ik évre kiszedik, megszárítják és megőrlik. A jobb fajtája ugy készül, hogy kiszedés után először meghámozzák. A R. pusérpora sáfrányszinü, különös szagu és édesen savanyu. Legjobb a keleti. A lizari v. allizarit, a R. ruberitrin nevü festékének szétbomlásbeli értékes származékát azonban a kémiai szintézis (Gräbe és Liebermann, 1868) is előállította. Az anilin-festék feltalálása előtt a R. Európa nyugati és déli országaiban jelentékeny árucikk volt, de azóta már csak É.-Amerika, Ausztrália és K.-India hozhatja oly potom áron a piacra, amilyenért kőszénkátrányból is készíthető, a R. festékeivel azonos összetételü vegyületek kaphatók. V. ö. Viola Kálmán, A festőbuzér, Magyar orvosok és természetvizsgálók munkái, XVII. köt.

Forrás: Pallas Nagylexikon