Salétromsav

(légenysav, választóviz) HNO₃, egybázisu sav, amely igen régóta ismeretes; Geber alkémista már a IX. sz.-ban salétrom, rézszulfát és timsó desztillálása útján egy folyadékot készített, melyet aqua dissolutiva-nak nevezett és amely lényegében S.-ból állott. Tisztán a legnagyobb valószinüséggel legelőször Glauber állította elő. A természetben szabad állapotban sehol sem található, de sói (a S.-sók) meglehetősen el vannak terjedve, mert folytonosan képződnek a talajban, sőt egyes helyeken (a nátriumnitrát Peruban) nagyobb mennyiségben is találhatók. A S. sokféle módon képződik, igy p. mikor nedves nitrogén és oxigén elegyén (levegőn) elektromos szikra ugrik át; mikor hidrogént levegővel és oxigénnel keverve eldurrantunk, vagy ha hidrogénlángot oxigénnel kevert levegőbe mártunk; ugyszintén, ha ammoniákgázt oxigénben elégetünk. Előállítása rendszerint ugy történik, hogy kálium-vagy nátriumnitrátot retortában tömény kénsavval melegítenek, amikor a lehűtött szedőbe S. párolog át. Minthogy azonban a S. már 86° -on (forráspontján) nirtogéntetroxid elbomlik, egészen tiszta S.-at csak ugy kaphatunk, ha a lepárlást légritkított térben végezzük. A tiszta sav szintelen, a kereskedésben található (legfeljebb 68 %-os) ellenben sárgás vagy vörössárga szinü (acidum nitricum fumans) a szerint, amint kevesebb v. több nitrogéntetroxid van benne. Fajsúlya a savtartalommal növekszik, ami kitetszik az alábbi táblázatból:

A koncentrált S. a levegőn füstölög, gőze sajátságos szagu és belehelve erősen maró. Magasabb hőmérsékleten vizre, nirtogéntetroxidre és oxigénre bomlik, hasonlóan bomlik el a világosságon is, ezért a legtisztább S. is lassankint megsárgul. Egyike a legerélyesebb oxidáló testeknek, ugyannyira, hogy a tiszta koncentrált S.-ba mártott parázs lángra lobban és a tömény borszesz meg a terpentinolaj lángra lobbannak, ha a platinacsoport és az arany kivételével - feloldja és S.-sókká (nitrátokká alakítja át. A széntartalmu vegyületeket szintén oxidálja v. nitrovegyületekké (l. o.) alakítja át; a bőrt annyira megtámadja, hogy a felhám elhal és kevés idő mulva lehámlik. A S.-at főleg sóinak előállítására, a lőgyapot, nitroglicerin gyártására, az aranynak más fémektől való elválasztására (ezért hivják választóviznek) és az orvosi gyakorlatban inficiált sebek kimosására használják. A magyar a gyógyszerkönyvben hivatalos; kloridokkal, szulfátokkal, rézzel, ólommal ne legyen szennyezve. A S. ugyszintén a sói is könnyen felismerhetők koncentrált kénsavban oldott difenilaminnal, amellyel szép sötétkék szinü vegyületet képez.

Forrás: Pallas Nagylexikon