Salgó Jakab

Szül. Budapesten 1849 aug. 16. Orvosi tanulmányait a pesti, bécsi és göttingai egyetemeken végezte; 1874. Bécsben orvosdoktorrá avatták. Ezutáne gy évig a bécsi közkórház elmebeteg osztályán mint másodorvos, majd négy évig Leidesdorf tanár elmekórtani klinikáján mint tanársegéd működött. 1879. a bécsi egyetemen az elmekórtanból magántanári képesítést nyert. 1880-82. a Swetlin-féle bécsi magánelmegyógyintézet vezető orvosa volt. 1884. a lipótmezei országos tébolyda főorvosává neveztetett ki, 1890-91.ben pedig a budapesti egyetemen is megkapta a magántanári képesítést. Rendkivüli tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, tagja az igazságügyi orvosi tanácsnak, a budapesti kir. orvosegyletnek, a Société de médecine mentale de Belgique, a párisi Société médicopsychologique és más tudós társaságoknak. Önálló művei: Werth und Bedeutung der Reformbestrebungen in der Psychiatrie (Stuttgart 1877); Die cerebralen Grundzustände der Psychosen (u. o. 1877); Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége; Compendium der Psychiatrie (Bécs 1889); Az elmekórtan tankönyve (Budapest 1890). Nagy számu értekezései a hazai és külföldi folyóiratokban magyar, német és francia nyelven jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon