Salgó Jakab
Szül. Budapesten 1849 aug. 16. Orvosi tanulmányait a
pesti, bécsi és göttingai egyetemeken végezte; 1874. Bécsben orvosdoktorrá
avatták. Ezutáne gy évig a bécsi közkórház elmebeteg osztályán mint másodorvos,
majd négy évig Leidesdorf tanár elmekórtani klinikáján mint tanársegéd
működött. 1879. a bécsi egyetemen az elmekórtanból magántanári képesítést
nyert. 1880-82. a Swetlin-féle bécsi magánelmegyógyintézet vezető orvosa volt.
1884. a lipótmezei országos tébolyda főorvosává neveztetett ki, 1890-91.ben
pedig a budapesti egyetemen is megkapta a magántanári képesítést. Rendkivüli
tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, tagja az igazságügyi orvosi
tanácsnak, a budapesti kir. orvosegyletnek, a Société de médecine mentale de
Belgique, a párisi Société médicopsychologique és más tudós társaságoknak.
Önálló művei: Werth und Bedeutung der Reformbestrebungen in der Psychiatrie
(Stuttgart 1877); Die cerebralen Grundzustände der Psychosen (u. o. 1877); Az
alkoholizmus törvényszéki jelentősége; Compendium der Psychiatrie (Bécs 1889);
Az elmekórtan tankönyve (Budapest 1890). Nagy számu értekezései a hazai és
külföldi folyóiratokban magyar, német és francia nyelven jelentek meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|