Samarjai

M. János, ref. püspök, szül. 1585 febr. 21., megh. Halásziban 1647 után. Tanulmányai befejezte után 1607. szenci iskolamester volt, mig 1608 elején már Nagyszombatban működött hasonló állásban. 1609, külföldre ment s máj. 30. a heidelbergai egyetemre iratkozott be. Innen 1611. visszatérve, Nagyszombatban újra elfoglalta előbbi hivatalát, melyről nemsokára magyari papságra távozott. 1615 őszén halászi lelkész, 1623. pedig egyúttal csallóközi és mátyusföldi, vagyis felsődunamelléki szuperintendens lett, amely minőségében bizonyosan ő vezette a püspökké választása évében egyházkerülete által tartott hires komjáti zsinat tanácskozásait. Művei: De beatitudine (Heidelberga, 1609); De vanitatibus Bellarmini (u. o. 1609); De sacramento eucharistiae (u. o. 1610); Theses de S. Sriptura (u. o. 1610); Magyar harmonia azaz az aug. és az helv. confessio articulusinak egyező értelme (Pápa 1628); Az helvécziai valláson levő ekklézsiáknak egyházi ceremoniájokról és rendtartásokról való könyvecske (Lőcse 1636).

Forrás: Pallas Nagylexikon