Sándor

1. István, magyar bibliográfus, szül. Lukán (Nyitra) 1756., megh. Bécsben 1815 márc. 30-án. Életéből s tanulmányai irányáról keveset tudunk. Sokat utazott s világlátott ember volt, s egy ideig Győrben, majd Bécsben tartózkodott s itt is halt meg. 1791. egy folyóiratot indított meg Sokféle címen, melyből 1791-1800. nyolc kötet jelent meg Győrben. Önálló művei: Jelki Andrásnak, egy született magyarnak történetei (Győr 1791), mely Hevesi Lajos átdolgozásában ma is kedvelt ifjusági olvasmány; Ovidnak deákból fordított változásai (u. o. 1792); Egy külföldön utazó Magyarnak jó barátjához küldött levelei (u. o. 1793); Magyar könyvesház, avagy a magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid említtetésök (u. o. 1803), első rendszeres magyar bibliográfiai kisérlet, mely nyomtatásban is megjelent s a könyvcímeket e század elejéig fölsorolja; Toldalék a magyar-deák szókönyvhöz, amint végsőször jött ki 1767-ben és 1801-ben (Bécs 1808), t. i. Párizpápai szótárához. V. ö. Hazai és Külföldi Tud. (1815, I. 29.).

2. S. József, országgyülési képviselő, szül. Bukarestben 1853 nov. 27. A budapesti és kolozsvári egyetemen orvosi tanulmányokkal is foglalkozott. Segédszerkesztője volt a Kolozsvári Közlönynek, szerkesztője a Protestáns Közlönynek, később az Ifju Erdély c. kereskedelmi és ipari lapot alapította. Az Emké-nek megalakulása óta rendes titkára, később főtitkára és tiszteletbeli alelnöke. Közreműködött az Erdélyrészi Kárpátegyesület megalakításán, melynek dísztagja és alelnöke, és főszerkesztője az Emke Uti kalauzának. Az orosz és török háboru alatt tanulmányokat tett a Balkánon és etnográfiai tanulmányok céljából beutazta Romániát és Bukovinát. 1897. a kovásznai kerület küldte a képviselőházba.

Forrás: Pallas Nagylexikon