Schubart

1. János Keresztély (kleefedi), német mezőgazda és szakbeli iró, szül. Zeitzben 1735., megh. u. o. 1787 ápr. 23. Pályafutását mint takácsmester kezdte meg, 1751. magánirnok és másoló lett Lipcsében, Hirschbergben és Bécsben. 1759. Thadden tábornok s azután Werner tábornok titkára, majd az angol segédhadseregnél hadbiztos lett. A béke megkötése után Berlinbe ment. 1762. a szabadkőmüvesség terjesztése érdekében több országban utazott, utóbb néhány német udvarnál tartózkodott és azután hessen-darmstadti udvari tanácsossá nevezték ki. 1768. Lipcsébe ment s a Zeitz melletti würgwtzi nemesi birtokot vette meg, melyen 1771. kezdett gazdálkodni és 1774. Pobles és Kreischa nevü nemesi birtokokat szerezte meg. Jószágain a legnagyobb buzgósággal látott hozzá a gazdálkodáshoz és a haladásnak minden irányban hódolva, az akkoriban felmerült újításokat alkalmazni iparkodott. Megszüntette az ugartartást, a közös legeltetést, új takarmánynövényekkel tett kisérletet, a repce, a dohány s buzér termelését karolta fel, behozta a szarvasmarha istállózását, a nemes juhok tenyésztését, a talaj megmunkálását tökéletesítette, a legnagyobb figyelmet fordította azonban a vörös lóher termelésére s e kitünő takarmánynövény terjesztésére. Németországban a vörös lóher apostolának neveztek el. 1784. a koburgi herceg titkos tanácsosnak nevezte ki és minthogy S. Ausztriában is sokat tett a vörös lóher termesztésének általánosítása érdekében, II. József császár «kleefeldi» előnév Würgwitzben (Zeit mellett) pedig szobrot állítottak emlékezetének. S. több folyóiratban sokat irt és fontosabb cikkei: Oekonomisch-kameralistischer Schriften (6 köt., Lipcse 1783-84) és Oekonomischer Briefwechsel (4 füz. u. o. 1786) c. munkáiban jelentek meg.

2. S. Keresztély Frigyes Dániel, német költő, szül. Obersontheimban (Limburg sváb grófságban) 1739 márc. 24., megh. Stuttgartban 1791 okt. 10. Nördlingenben, Nürnbergben járta a középiskolát, 1758 óta teologiát tanult Erlangenben, 1764. tanító lett Geislingenben, 1768. orgonista és zeneigazgató Ludwigsburgban, ahonnan egy parodiája miatt kiutasították. Ez óta az irodalomnak és zenének élt Heilbronnban, majd Mannheimban, Münchenben, Augsburgban és végül Ulmban. Deutsche Chronikjában (1774 óta jelent meg Augsburgban) Hohenheim Franciska ellen intézett egy támadása miatt 1777 jan. 22-én Scholl kolostori tisztviselő Blaubeurenbe csalta, elfogatta és Hohenaspergbe vitette, ahol S. tiz évig börtönben ült. II: Frigyes Vilmos porosz király közbenjárására 1787 máj. 11. szabadon bocsátották s az udvari zenekar és a stuttgarti szinház igazgatójává nevezték ki. Művei: Zaubereien (Ulm 1766); Todesgesänge (u. o. 1767); Gedischte aus dem Kerker (tudta nélkül adták ki, Zürich 1785(- Sämmtliche Gedichte (Stuttgart 1785 és máskor, 2 köt., új kiad. u. o. 1862, köztük: Die Fürstengruft, Der ewige Jude, Hymmus auf Friedrich den Grossen és 104 egyházi dal); S. zenei munkái közül említendők: Drei Hefte musikalische Rhapsodien (Stuttgart 1786); Ideen zur Aesthetik der Tonkunst, melyeket S. fia, Lajos adott ki (Bécs 1806).

Forrás: Pallas Nagylexikon