Scossa

Dezső, pedagogus és iró, szül. Zentán (Bács-Bodrog) 1860 jan. 30. Középiskoláit Aradon és Budapesten végezte, u. i. az egyetemen jogot és bölcsészetet tanult, tanulmányai végeztével hosszabb külföldi utat tett, amelynek végeztével 1883. a tanügyi adminisztráció szolgálatába lépett s csakhamar a Torontál vármegye másod-, majd Zólyom vármegye, végre Heves vármegye királyi tanfelügyelője lett. Az irodalmi téren két irányban működött: egyrészt mint szépirodalmi, másrészt mint szakiró. Értekezései, fordításai a fővárosi és vidéki lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Önállóan megjelentek: Tóth Ede és a népszinmű (Budapest 1883); Élet iskolája (Szeged 1888); Elbeszélések (Becskerek 1890); Amor Verus (regény, Budapest 1894). Torontál vármegyében 1888-93. évi működése folyamán különösen a szerb dolgok foglalkoztatták s a szerbek irodalomtörténetének feldolgozásához fogott, több idevágó értekezése a lapokban meg is jelent.

Forrás: Pallas Nagylexikon