Scythia

Az ókor irók szorosan azt a területet nevezték S.-nak, amelyen a szittyák (l. o.) tanyáztak, ez pedig egészben véve a Don és Al-Duna közt elterülő déloroszországi pusztaságot foglalta magában a mai Moldvának egy részével együtt. Folyóit Herodotus ilyen sorrendben számítja elő: első az Istros (Al-Duna); második a Tyras (Dnyeszter), melynek forrásvidéke határt alkot a szittyák és neurusok földje között; harmadik a Hypanis (Bug), amelynek mellékén laktak a kallipidák vagy görög szittyák, aztán az alazonok, ott, ahol a Tyras és Hypanis egymás felé közelednek és rajtuk túl a Dnyepr felé a földmíves szittyák északra a neurusokig; negyedik folyó a Borysthenes (Dnyepr), mindkét partja mellékén a földmíves szittyákkal, kik fölfelé 14 napnyi hajóútnak megfelelő távolságban laktak egy nagy pusztaságig, amelyen túl, körülbelül a mai Felső-Dnyepr és Desna vidékén már az emberevő androfagusok laktak; kelet felé, a Borysthenestől körülbelül három napi járó földre következett az ötödik folyó, Pantikapes, mely a Borysthenesbe szakadt, ez volt a határ a földmíves és nomád szittyák között, mely utóbbiak 14 napi járó földön tanyáztak, közben a Karkinitis városánál a mai Perekop-öbölbe szakadó Hypakyris folyón túl egész a Hypakyrisszel egyesülő Gerrhos folyóig, ezen túl már a királyi szittyák földje következett s kelet felé a Tanaisig (Don) és Maeotis taváig (Azovi-tenger) húzódott, melyek határul szolgáltak a királyi szittyák és szarmaták közt, tőlük pedig északra, a Desnától kelet felé, a Felső-Don vidékén a melanchlainok laktak. Később, midőn a szittyák szorosabb törzsi egyénisége elvegyült a velük rokon szarmaták közt, S köre is mindinkább kitágult s észak és kelet felé minden szabatosabban körül nem határolt területet magába foglalt, hol a szittyákkal több-kevésbbé rokonoknak tartott népek tanyáztak. A magyar krónikák a magyarok régi hazáját nevezték S.-nak. Anonymus felfogása szerint ez igen nagy föld volt, melynek kelet felé eső része Dentumogernek neveztetett s Góg és Magóg népeivel volt határos, kiket Nagy Sándor bezárt (a Kaukázus hegyei közé), északra a Fekete-tengerig terjedt s mögötte a Tanais nevü nagy folyó volt nagy mocsarakkal, melyeken túl már a nyusztban bővelkedő vidék következett; ugy látszik tehát, hogy Anonymus azt a vidéket határolta körül jól-rosszul, mint a magyarok régi hazájának tekintett S.-t, mely az Azovi-tengertől és Dontól keletre s az Alsó-Volgától délre fekszik, vagyis a Kaukázus fölött elterülő pusztaságot s leirása egészben véve megfelel a magyarok régi hazájának, mielőtt Lebediába költöztek. A többi krónika részben Justinus után egyfelől a tenger, másfelől a Riphaeus hegyek, kelet felé Ázsia s nyugatra az Ethewl vagy Don folyó közé helyezi S.-t, mely területére nézve egy, de három birodalmat foglal magában, u. m. Barsaciát vagy Baskardiát, Dentiát és Mogoriát, két nagy folyó ered benne: a Don vagy Ethewl (t. i. a Volga), mely a S.-t környező havasokat elhagyva, dél felé a kitánok és alánok földjén át három ágban a kerek tengerbe szakad; másik folyam a Togota (Taut, Tangat az Irtis vogul-osztják neve, talán a Tobolt értik alatta) vagy Thogora, mely a Jeges-tenger felé foly; az ázsiai határszél felé megemlítik még krónikáink a «regnum Jorianorum»-ot (Juguriát), Tarsiát (Talan vidékét), Mangaliát s a korozmin nemzetet (Kharezm, Khiva). Kitetszik ebből, hogy a Volga és Jajk közt egész a Kaukázusig terjedő keleteurópai pusztaságot értették S.-nak.

Forrás: Pallas Nagylexikon