Steinbach

1. Emil, osztrák pénzügyminiszter, szül. Bécsben 1846 jun. 14. Miután jogi tanulmányait befejezte, Bécsben ügyvédi irodában dolgzott s a kereskedlemi akadémián magántanári minőségben működött. 1873. ügyvédi vizsgát tett, 1874. Glaser igazságügyi miniszter segédtitkárrá nevezte ki. Ettől fogva gyorsan haladott előre. 1886. osztályfőnökké lett s jelentékeny része volt számos törvényjavaslat, igy az ipar- és uzsoratörvény szerkesztésében, a végrehajtást szabályozó törvény kidolgozásában s a munkásoknak balesetek elleni biztosításáról szóló javaslat előkészítésében. A birodalmi gyülésben is szerepelt e javaslatok tárgyalása alkalmával. Nézeteiben többnyire a társadalmi reformerek mellett foglalt állást. Egyidejüleg mint tanár működött a keleti és a kereskedelmi akadémián s alelnöke volt az államvizsgáló bizottságnak. 1891 febr. Dunajewski helyébe pénzügyminiszterré neveztetvén ki a Taaffe-kabinetben, Wekerle magyar pénzügyminiszterrel egy időben előkészítette a valutaszabályozást. 1892. négy nagy adóreformot terjesztett a birodalmi gyülés elé, köztük a jövedelmi adó szabályozását. Ugyanez évben (máj.-jul.) fogadta el a birodalmi gyülés a valuta szabályozásáról és az aranyérték behozataláról szóló javaslatokat. Érdemei fejében a vaskorona-rendet kapta. 1893 végén (nov.) S. az egész Taaffe-kabinettel együtt beadta lemondását, miután még az 1894-iki költségvetést a ház elé terjesztette volt. Ekkor a legfelsőbb törvényszék tanácselnökévé tették.

2. S. Erwin von, l. Erwin.

Forrás: Pallas Nagylexikon