Stieglitz

Henrik, német költő, szül. Arolsenben 1803 febr. 21., megh. Velencében 1849 aug. 24. Filologiát tanult, azután egy ideig a királyi könyvtár őre és tanár volt Berlinben, 1833. nagyobb utazást tett Oroszországban. Neje, Willhöft Sarolta Zsófia (szül. Hamburgban 1806., megh. 1834 dec. 29.) sajátkezüleg tőrrel vetett véget életének azért, hogy férjét a nagy fájdalom teljes emberré és költővé érlelje. Szerető nejének ez a hősies önfeláldozása tényleg mély búbánatba taszította S.-t, aki az eset után többnyire Olaszországban élt, ahol a kolera áldozata lett. Beteges ambiciója arra sarkalta, hogy első rendü költővé legyen, de poétai szárnyalása magasra soha sem emelkedett: középszerü költő maradt. Fő művei: Bilder des Orients (a III. Szelim szultán címü tragédiával együtt, Lipcse 1831-33, 4 kötet); Stimmen der zeit in Liedern (2. kiad. u. o. 1834); Bergesgrüsse (München 1839). S. hagyatékából adta ki Cuntze: Heinrich S., eine Selbstbiographie (Gotha 1865); Briefe von S., an seine Braut Charlotte (Lipcse 1859, 2 kötet) és Erinnerungen an Charlotte (Marburg 1865). V. ö. Mundt, Charlotte S. (Berlin 1835).

Forrás: Pallas Nagylexikon