Strychnos

-magvak (Nux vomica), a S. L. nevü (l. Farkasmaszlag) fának magvai. A magvak korongalakuak, 2^1/₂ cm. átmérőjüek, laposak, közepükön köldökkel, széleiken pedig sáncszerü megvastagodással ellátottak; felületükön selymes, fénylő, odasimuló szőttéteggel birnak, mely a magvaknak ezüstös fénylést ad. A magburok vékony, szorosan odatapadó, szaruszerü, ugy mint a magfehére is, mely felette keserü ízü és melynek alapján periferikusan fekszik a csira, a mintegy 6 mm. hosszu, kihegyezett szivalaku, 5-7 idegü szíklevéllel és a hengerded gyököcskével. A magvak keserü íze a bennük levő alkaloidoktól: sztrichnin (l. o.) és brucin (l. o.) van, melyek közül az első a legkeserübb anyagok közé tartozik. Ez alkaloidok mennyisége 2-5 % közt ingadozik. Ezeken kívűl a magvakban egy loganin nevü glikozidát, cukrot, proteint és zsírt is találtak. Sztrichnin (s kevés brucin) foglaltatik az u. n. Szt.-Ignác-babokban (Fabae Sancti Ignatii) is, melyek a Filippi-szigetek S. Ignatii Bergius nevü fájáról származnak; ugyanezen mérget tlaálták még az u. n. hamis angusturakérégben (cortex angusturae spurius), a S. Gaultheriana Pierre nevü anami fa kérgében, a S. colubrina L. gyökerében, a S. potatorum L. nevü keletindiai fa magvában s a S. Tieuté Lesch. gyökeréből készült nyílméregben, az u. n. Upas Tieutében, melyet Jáva szigetén használnak a benszülöttek. A sztrichninmérgezésről l. Sztrichnin.

Forrás: Pallas Nagylexikon