Stupor

(lat.) a. m. tompaság; sok elmebetegség lefolyása alatt fellépő az a tünet, mely a szellemi élet nyilvánulásának fölfüggesztésében áll: a betegek mozdulatlanul és szótlanul egy helyben maradnak, a körülöttük folyó dolgokat észre sem veszik, kérdésekre nem felelnek, külső ingerekre nem reagálnak, rendesen fájdalmas ingerek sem váltanak ki védekezést, ételt, italt nem kivánnak, ürülékeiket maguk alá bocsátják; vérkeringésük, légzésük ki nem elégítő, lassu, testbőrük hüvös; mozdulatlanságuk és lassított vérkeringésük folytán végtagjaik vizenyősen megdagadnak. Az ilyen betegek a leggondosabb ápolásra szorulnak: meg kell őket etetni, néha mesterséges úton is, és tisztaságukról szakadatlanul gondoskodni. A S. azonban nemcsak mint különböző elmezavarok rövidebb-hosszabb ideig tartó tünete jelentkezik, hanem föllép mint önálló betegség különösen súlyos testi betegségek, vagy nagy vérveszteség v. végre nagyobb foku szellemi kimerültséggel kapcsolatban.

Forrás: Pallas Nagylexikon