Szabolcska

Mihály, költő, szül. Ó-Kécskén (Pest) 1862 «igen szegény, de igen jó emberek gyermekének». Kecskeméten, Szarvason és Debrecenben tanult. Mint végzett teologus két évig (1890-92) Genfben és Párisban hallgatott teologiai és irodalomtörténeti tárgyakat. Onnan hazaküldött költeményei országos feltünést keltvén, alig jött haza, 1892 őszén Felfaluba megválasztották lelkésznek s azóta ott működik. Mint debreceni fősikolai szenior adott ki egy kötetnyi tárcát Időtöltésül címen (1890). A Csokonai-kör 1891. egy kötet versét adta ki Költemények címen. Ez évben történt, hogy a Fővárosi Lapokhoz Genfből beküldött néhány költeményét Vadnai Károly meleg sorok kiséretében mutatta be a közönségnek, s pár nap mulva Beöthy Zsolt tárcában adott kifejezést örömének magyar lira e magyaros és mégis újszerü hangjai fölött. Második kötetét Sz. Hangulatok címen 1894. adta ki s nagy tetszést aratott vele. Harmadik gyüjteményét Ujabb versek címmel most állítja össze. Sz. kizárólag lirikus és pedig első sorban dalköltő. Újszerüsége mai liránk állapotához képest abban van, hogy érzésének tisztaságával és naív mélységével, kifejezésének egyszerüségében sokat mondó magyarságával visszatér a magyar lira nemzeti jelleméhez és alakjához; a maga kisebb körében Petőfire emlékeztet, de eredeti és új.

Forrás: Pallas Nagylexikon