Szamárlapu

(növ., szamárköröm, lókörömfű v. körömfű, szattyu, kis édes lapu, marti lapu, mostoha lapu, Tussilago Tourn.), fészkes virágu fű, egyetlen faja, a T. farfara L., Európa, hazánk és Ázsia vizei mentén terem. Tőkéje terjeszkedő, mélyre hat, többnyári; pikkelyes, sárga virágu, szára tavaszkor levélfakadás előtt nő ki, levele nagy, a rajza a ló vagy a szamár lábnyomát ábrázolja, kerekded, szögletesen fogas, a visszája pókhálós, molyhos. Agyagos, nedves helyen mindenütt seregesen nő, tőkéjét nehéz kiirtani, azért a Sz. még gabona alá fogott földben is soká eltengődik. Levelében (herba farfarae), a virágában, valamint a gyökerében is sok keserüség és nyálka van, azért köhögés, rekedtség stb. ellen a mellteába teszik. L. Szamárbogács és Disznóbojtorján.

Forrás: Pallas Nagylexikon