szatmári béke

A mo.-i szabadságharcok egyik legjelentősebbikét, a Rákóczi-szabadságharcot lezáró megegyezés. A csatavesztések hatására a köznemesség nagy része elfordult a szabadságharctól, a kibontakozó bomlási folyamatot a jobbágy katonák szabadságáról hozott - elkésett - törvény már nem tudta feltartóztatni. II. Rákóczi Ferenc időt akart nyerni, és 1711 februárjában Lengyelországba utazott, hogy elnyerje Nagy Péter orosz cár segítségét. Ezalatt az ellenséggel már régóta tárgyaló Károlyi Sándor és követői Szatmáron megegyeztek Pálffy Jánossal, a császáriak főparancsnokával, elfogadták a végleges békeszöveget, és a kuruc ezredek ápr. 30-án, a majtényi mezőn letették a fegyvert. A szatmári békében Bécs ígéretet tett a magyar rendi alkotmány és a vallásszabadság helyreállítására. A Habsburgoknak hódoló földesurak megtarthatták birtokaikat, viszont a harcoló jobbágyoknak vissza kellett térniük a földesúri iga alá. Rákóczinak a szatmári béke háromheti időt adott a hűségeskű letételére, ő azonban inkább a száműzetést választotta.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• szabadságharcok
• jobbágy
• Habsburg