Szelepcsényi

György, esztergomi érsek, szül. 1595 táján szegény nemes szülőktől, megh. Litovicán (Morva) 1685 jan. 14. Alsóbb iskoláit Nagyszombatban, a teologiát Rómában végezte. 1627. hazájába visszatérvén, csakhamar 1635. szempci plébános és esztergomi kanonok, majd címzetes prépost, 1638. földvári apát, 1644. bozóki prépost és u. a. évi aug. 5. veszprémi, 1648 ápr. 18-án nyitrai püspök és a magyar kancellária elnöke. 1657. mint érsek a nyitrai üspökség megtartásával a kalocsai érseki megyét is kormányozta. Ezenkivül több vármegye főispánja és királyi belső tanácsos is volt. 1666 jan. 15. esztergomi érsek és hercegprimás, 1667. Magyarország királyi helytartója. E magas állásában találták őt ama válságos események, melyeket Lipót kormányának a magyar alkotmány és az ország érdekei ellen elkövetett sérelmei előidéztek. Sz. bár tántoríthatatlan híve volt az uralkodóháznak, szintén részt vett a Wesselényiek és Zrinyiek tanácskozásaiban, melyek az ország bajainak orvoslásával foglalkoztak. Midőn azonban Wesselényi halála után az elégületlenek erőszakos eszközökhöz kivántak nyulni, Sz. visszavonult. Az összeesküvés felfedezése és fejeinek kivégeztetése után Sz. befolyását az udvarnál arra használta fel, hogy az alkotmánynak célba vett felforgatását megakadályozza, és békés kiegyenlítést hozzon létre. Ez alatt főpásztori burgalma és bőkezü alapítványai által is kitüntette magát. 1678. új papnöveldét és nemesi finöveldét létesített Nagyszombatban. Pozsonyban megtelepítette az irgalmasok rendjét, a pozsonyvármegyei Szt.-Györgyön a piaristákat; Budán a karmelitáknak, Szakolcán, Lőcsén és Zsolnán a jezsuitáknak alapított rendházakat. 1682. nemzeti zsinatot tartott. Végrendeletében kifejezett kivánsága szerint Mária-Cellben temették el. Irodalommal is foglalkozott. Rómában létekor kiadott néhány latin iratot és versezetet; egyebek között hittudori lételeit, melyek vitatására Rómában vállalkozott s pártfogójának és érsekének Pázmány Péternek ajánlotta. Számos főpásztori levelein és szentbeszédein kívűl magyarul egy jeles énekeskönyvet adott ki, mely először 1672-ben Istenes énekek címen nagy 4-rétü kiadásban Nagyszombatban látott napvilágot s azontúl több kiadást ért. Neve alatt megjelentek továbbá: Acta et decreta Synodi Dioecesanae, Strigoniensis 1629. (Nagyszombat 1667); Officia cum Propriis PP. R. Hung. (u. o. 1680); Rituale Strigoniense (u. o. 1682); Edictum adversus declarationem Gallicanam. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka és Szt.-István-társulat Encycl. (XIII., 101-102).

Forrás: Pallas Nagylexikon