Szendrei

János, archeologus és műtörténeti iró, született Miskolcon 1857 március 28-án. A jogi és bölcsészeti tanulmányokat a budapesti egyetemen végezte. Szolgált több évig a magyar nemzeti muzeumnál, honnan minisztériumi szolgálatba lépett. A kormány kiküldte a hadtörténelmi muzeumok tanulmányozására s ekkor beutazta Ausztriát, Németországot, Belgiumot, Franciaországot s Olaszországot. Vámbéryval több ízben járt Konstantinápolyban, hol a török gyüjteményekben s a császári kincstárban a magyar emlékeket vette jegyzékbe. Az országos régészeti és embertani társulatnak s a műbarátok körének titkára. A műemlékek országos bizottságának s az akadémia hadtörténelmi és archeologiai bizottságainak tagja. Legnevezetesebb régészeti ásatása Muhi város romjainak felfedezése. Az ezredvées kiállításon a hadtörténelmi csoportot rendezte. A történelmi és régészeti irodalom terén nagyobb művei: Borsod vármegye őstelepei (régészeti tanulmány, 1884); A képzőművészet remekei (4 köt., két kiad., német és lengyel nyelven is, 1882); Országos magyar történeti ötvösműkiállítási emlék (1834); Dürer Albert élete és művészete (1885, németül is); Catalogue descriptif et illustré de la collection de bagues etc. (Páris 1889); Miskolc város története és egyetemes helyirata (3 köt., 1890); A gyűrü történelmi és műtörténelmi szempontból (1890); Magyar viseletképek címeres leveleinkben (1892); Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon (1896, németül is). Ezen kívűl több száz cikket és értekezést irt az Archaeologiai Értesítő, Századok, Turul, Hadtörténelmi Közlemények, Ludovika Közlönye, Művészi Ipar, Hazánk és Történelmi Tár címü szakfolyóiratokba, valamint a Magyar Műkincsekbe, hol csaknem egész kötetben ismertette a bécsi udvari gyüjteményben levő magyar hadtörténelmi emlékeket. 1896. megkapta a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét.

Forrás: Pallas Nagylexikon