Szent-Erzsébetfalva

vagy Szentfalva, a mai Budapest területén, a Lipót- és Molnár-utcák helyén, a Dunapart mentén (s nem a Gellért-hegy déli oldalán) feküdt. 1230 táján a domonkosok zárdája körül alakult. Már a Margit-legenda említi. IV. Béla 1255. itt is vámszedésre jogosította a Nyulak-szigetének apácáit, V. István azonban országos vámmentességet adott Sz. lakosainak. A XIV-XV. sz.-ban Pest és Pilis vármegyék e falu közelében tartották gyüléseiket. Földesura Ulving budai polgár volt, ki 1335. leányára Margitra és ennek utódaira nézve is kieszközölte az örökösödés jogát. A XV. sz. közpétől jogot tartottak egyik részéhez a serkei Lorántffyak, másik részének pedig 1446-1525. a Rozgonyiak voltak földesurai. A XVI. sz.-ban rajtuk kívűl a Kisvárdayakat és a Dóczyakat is a földesurak közt találjuk. A XVI. sz. közepén pusztult el. V. ö. Csánki Dezső, Sz. (Századok, 1893. 16-26. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon