Szikrafogó

olyan készülék, mely a szikráknak a kéményen át való elszállását megakadályozni van hivatva. Legnagyobb szükség van rá ott, hol a tüzelés mesterségesen fokozott légvonat mellett történik (lokomobil, lokomotiv) és pedig annál inkább, minél könnyebb szénfajtával tüzelnek. Legyegyszerübb Sz. a szikrarosta (l. Lokomotiv), mely drótszövetből v. fonatból készül s a kürtő alatt még a füstszekrényben helyeztetik el; az égő szikrák ugyanis a drótokba ütközve és esetleg még gőzzel is érintkezve nagyrészt elalusznak; az amerikai vagyis megnyujtott füstszekrény lokomotivoknál abból a célból alkalmaztatik, hogy a légvonat által a tűzcsöveken keresztül húzott szikrák részben egyenest előre repülhessenek a füstszekrényben s elaludhassanak a nélkül, hogy kiragadtatnának a szabadba. A jó Sz. kérdése, noha sok szerkezetet gondoltak már ki, még sincs teljesen megoldva, mert minden Sz. többé-kevésbé akadályozza a léghuzamot; igy alkalmaznak mindenféle süvegeket, kosarakat a kéményre, vagy drótfonat-tölcsért az aljába, mások bádogtekervényeket a kémény belsejébe; azonkivül a kéménynek magának is bizonyos formákat adnak (tágulásokat, szikratartókat) azonban mindez csak akadályozza, de nem szünteti meg a szikrahullást; legelőbb célt érünk, ha nehéz szénfajtákat, tapadó szeneket égetünk. Lásd Füstszekrény.

Forrás: Pallas Nagylexikon