szürrealizmus

Az egyik legjelentősebb avantgarde művészeti irányzat neve, melynek kezdetét 1924-től, André Breton francia költő kiáltványától szokás számítani. Élményalapja az I. világháború utáni polgári társ. gazd., pol. nehézségeiből származó távlatvesztés Európában. A szürrealisták lázadó művészete a kapitalizmus embertelenségével, látszólagos ésszerűségével a látomások, hallucinációk, a tudattalanból elővarázsolt tartalmak világát szegezte szembe, ezzel kívánt felülemelkedni a valóságon, előítéleteken, új etikát akart teremteni. Az 1930-as évek elején a mozgalom résztvevőinek egy része szakított a munkásmozgalommal, míg mások közeledtek a komm. pártokhoz, s ezzel kölcsönhatásban változott a valósághoz való viszonyuk is. A fasizmus idején a mozgalom újból egységessé vált, a művészi és személyes ellenállás egyik formája lett. Az alkotó módszere a szabad gondolattársítás, amellyel groteszk, sokszor igen hatásos képsorokat teremt, gyakori az ősi, mitikus jelképek alkalmazása is. Számos kiváló alkotó munkásságának csak egy szakaszára jellemző a szürrealizmus. A mozgalom kiemelkedő művészei a költő Louis Aragon, Paul Eluard, Tristan Tzara, Vitézslav Nezval, a drámaíró Antonin Artaud, a filmrendező Louis Bunuel, a festő Salvador Dali, Paul Klee, Joan Miró, Pablo Picasso, a szobrász Hans Arp, Henry Moore. A szürrealizmus ellentmondásos, szubjektivista világképével gazdagította az egyes művészeti ágak jelrendszerét, s a jelentős alkotók (pl. Aragon, Eluard, Picasso, József Attila) képesek voltak a szürrealizmus eredményeit haladó társ. tartalmak kifejezésére felhasználni.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• avantgarde
• művészet
• kapitalizmus
• valóság
• etika
• munkásmozgalom
• párt
• valóság
• fasizmus
• forma
• módszer
• groteszk
• világkép
• ág