Terek vidéke

(Terszkaja oblasztj), Cisz-Kaukáziában Sztavropol, Asztrakán, a Kaspi-tenger, Dagisztan, Tiflisz, Kutaisz és a Kuban-terület közt, 69,467 km² ter., (1892) 798,898 lak., Vladikavkáz fővárossal. D-i nagyobb részét hegyek takarják; É-i része sík, amely síkság K. felé lejtősödik, ahol számos sós tó terül el. D-i határán a Nagy-Kaukázus vonul el legmagasabb csúcsaival, amely hirtelen ereszkedik le a terekmelléki dombos vidékre; itt vannak a Bes-tau, a Balas-hegyek stb. Folyóvizei a Terek és ennek mellékfolyói, továbbá DK-en az Akszaj, Aktas és Szulok (a határon), ÉNy-on pedig a Kuma a Podkumokkal. A tavak 195 km² területet borítanak. A Kaspi-tenger partjának hossza itt 200 km. Az éghajlat mérsékelt, de kontinentális. Vladikavkázban az évi középhőmérséklet 8,7°, a juliusi 19,2° és a februáriusi -4°. Az évi csapadékmennyiség 809 mm. Ásványvizforrásai közül a legismertebbek Pjatigorszk, Zselieznovodszk, Jesszentuki stb. mellett fakadnak. A lakosok oroszok (335,000), főképen Terek-kozákok, osszetek (85,000), kabardiaiak (82,000), nogájok (35,470), csecsencek (22,300), leszgiek (14,700), örmények és különféle hegyi néptörzsek. Fő foglalkozásuk a földmívelés (rozs, búza, árpa, köles, kukorica), a kert- és szőllőmívelés (1,2 millió vedra bor). A tavakból 260,000 kg. sót nyernek, azonkivül 4,5 millió kg. naftát. Az ipartelepek száma 350 (főképen szesz-, sör-, szappan-, gyertyagyár és malom), 1,6 millió rubel évi termeléssel. A vidék föl van osztva 4 járásra (Vladikavkáz, Nalcsik, Grosznij és Hasszav-Jurt) és 3 otdelyre (Kiszljar, Pjatigorszk és Szunzsa).

Forrás: Pallas Nagylexikon