Tevekáka

sikárfű vagy fenyérfű (Andropogon L.), a pázsitfélék génusza a cirok rokonságából. Ezzel együtt vagy 200 faja ismeretes, mind a két földségnek melegebb vidékein nő. Alföldünkön meg a dombvidéken az A. Ischaemum L. (mosogatófű v. gyökér) a leggyakoribb legelőfüvek egyike; többnyáréltü, gyakran pirosas szinü, kalásza ujjasan csoportosodik; magva (1 hektárról 4 kg.) kitünő tejelőszer. A koromandelparti T. (A. muricatum Retz.) gyökerében finom illatu olaj van, illata a tarackokból font gyékények, legyezőknek vizzel való permetezése alkalmával árad ki. Vetiver-, ivarankuza- és kuszkusz-gyökér néven jut Európába; illatszert gyártanak belőle. Az igazi T. (A. Schoenanthus L.) Elő-Ázsiában konyhafűszer és tevetakarmány; sárga szalmája officinalis. A nárdusos T. vagy gyömbérpázsit (A. Nardus L.) Kelet-India, Arábia, Fokföld lakója, melyet az előbbivel és a citromszagu T.-val (A. citratus DC.) az illatos idrisz- (fű-, nárdus-, citrom-) olaj gyártására termesztenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Élesmosó